Forrás, 1970 (2. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 1. szám - Hatvani Dániel: Három vers - Gál Farkas: Két vers
JCataani ^Dániel BARANGOLOK MAGAMBAN Barangolok magamban s a magány sokszorozódik, mint a futó lámpa, hogy arcomat fagyossá kalapálja, éhség ragyog az isten asztalán. Kopott utcákat kergetek magamban s nem érem el a fűtött házakat; előttem tépett ablaksor szalad, mert hörgő szívem borral eltakartam. Járkálok, mint egy dzsessz-dob belsejében, ritmus-gyűrűkön át, álmodva s ébren s az ablakokba döföm szememet. Egy köpéssel most megcélzóm a holdat, S nézem, a fák mily fehéren sajognak, míg megállók s a hóba vizelek. METEORESŐ Itt jársz lassú kő-áramlásban, harangzúgásban, betonban, zöldben. Bőrödben milyen robbanás van? Meteoreső hull fölöttem. Combjaid eszméit didergem, öklömre fénylő hó tapad. Vetkőzöl elárvult szememben s nem oldozhatod fel magad. NAGYPÉNTEK Vályoggödrök száján herpesz és falvak vedlenek mindenfelé fű csipog porzik a rozsvetés anyókák előtt feszület hajlong Fiatal gallyak dobolnak a Hold díszkivilágított krajcáros üstjén állapotos a világ méhében szavatolt bomba-ikrek rugdalóznak M ire befutnak az autós rokonok zsebükben a nyulak megfiadzanak temetőkapuk fölött kucorog a feltámadás vaksi angyala C}ál Cf arkui NEM ELLENED Kényelmes a kocsi és szép a nájlon ing fenséges este elmerengni a kádban dicső dolog nagy beszédeket levágni, emelvényről nézni: kik menetelnek a májusi felvonulásban. Nem ellened szólok, csak érted: ne feledd súlyát a kalapácsnak, nevét a gereblyének. EGY AKARNOKHOZ Úgy szónokolsz, mintha önmagad szobrának talpazatáról hirdetnéd eszménket, amit naponta meggyalázol. Pedig pici vagy, oly pici (hidd el, nem gúnyból írom) hogy életnagyságban vígan elférsz e kis papíron. 16
