Forrás, 1970 (2. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 2. szám - HAZAI TÜKÖR - Hatvani Dániel: Mély homokban
Erőteljes testalkatú, de már hízásnak indult javakorabeli ember a házigazda. Tanyájára Kecskemétről költözött ki, abban a házban lakott, ahol most a Batthyány utca végefelé a borharapó van. Felesége után 32 holdat jussolt. A ház, 1969 december elején költöztek bele, pontos mása a kinti tanyának. De mi lesz a tanyával? — Lakik benne egy szerencsétlen család. Az anya nyomorék, van három gyereke, férje viszont soha nem volt. — Mennyi bérleti díjat fizetnek? — Tudja, az úgy van, hogy ... Érdeklődve figyelek. Végül kiböki: — Nem kérek pénzt tőlük. — Csak úgy ingyen? A válasz bizonytalan. — Igen. — Talán segítenek valamit. Ezt, azt... — Hát csak nagyon kicsit. Nem sok hasznukat venni. Nem erőltetem a témát. A községben járva-kelve hallani hasonló eseteket. Olyanokat is, hogy egyes borisszák 2—3 fülesbögre borért meg egy vacsoráért fél napokat dolgoznak egynémely módosabb gazdánál. Valami nehezen megfogalmazható tiltakozás kavarog bennem. — Vannak irigyei? Kihúzza magát. — A magamfajta embernek mindig akadnak. De én nem járok a kocsmába; amikor ők töltik magukba a sört a hűvösön, én a napon izzadok. Majd önérzetesen végigmutat a lakás falain. — Ezen a házon egy fillér kölcsön sincs. De nézzen ki azokra az utcákra. Ez a falu az OTP-é. Annyi a még vissza nem fizetett kölcsön. — Miből telt? — A földből, szerkesztő uram, csak a földből. A szőlő nagy részét közben szétírattam a négy gyerekre. Igaz, egyik se parasztizál. De így kevesebb az adószorzó, tudja... Ravaszkásan kacsint. Ezt is jól értem. Annakidején kuláklistán volt. Most a garázsban ott áll a Moszkvics. Ez itt Ballószögön a „menő” típus, a terepjárásra leginkább alkalmas. Csabaiék szomszédságában laknak, szintén mint új háztulajdonosok, Szegedi Pálék. Kívül még nem olyan mutatós a házuk, mint amazoké; hiányzik a kőporozás. Megyek az utcai bejárat felé, nyolc lépcsőfokon ballagok fel, de az ajtó zárva. Téli világ köröskörül, szakad a hó — hol lehetnek a háziak? Aztán eszembe villan: az ilyen típusú házaknak hátsó bejáratuk is van. Elindulok hátrafelé. Testes, mosolygós arcú, mozgékony asszony nyit ajtót. Míg a havat verem le a kabátomról, hangos kiabálással hívja elő a férjét és az egyetlen, 18 éves fiukat —, ifjabb Szegedi Pált. Az idősebb Szegedi szikár, szögletes arcú férfi, ha szól, magas fejhangja van, de beszéde inkább halk, mint hangos. Ülünk a tágas konyhában, a sparhelt tészta- és főzelékszagú meleget áraszt, az asszony sürög-forog, ebédet készít. Egy pillanatra megkísért az idill hangulata. Dicsérem a házukat. Biztosan megdolgoztak érte, mondom. — Nemcsak érte, hanem rajta is. — Hogyan? Maguk építették? — Egészen a tetőig. Egy ácsot hívtunk. Ez volt az összes külső segítség. 5* 67
