Forrás, 1970 (2. évfolyam, 1-6. szám)

1970 / 2. szám - HAZAI TÜKÖR - Hatvani Dániel: Mély homokban

s ennyi idő alatt az ésszerú'tlenség is polgárjogot nyer. A villamosítás miatt volt is vita a két község között — Ballószög, bár eredménytelenül, igényt tartott a hel- véciaiak „beszállására”, — a huzakodás később elsimítódott. Kecskemét egykori pusztája végülis nem Berlin.

Cséve István szakszövetkezeti elnökkel benyitunk az üvegverandás tanyába, Pálfi Károlyékhoz. A gazda 70 éves, apja zalai telepes volt.

Panaszkodik:

— Itt van még huszonöt mázsa alma. Nem kell senkinek. Azt írják a lapok, telítve a nyugati piac. Már csak cefrének lesz jó. Ötven fillérért nem érdemes odaadni.

Aztán az elnökhöz fordul:

— Ugye, Cséve elvtárs, nem lesz téesz?

— Nem, Pálfi bácsi. Ilyesmiről szó sincs.

Az öreg megnyugszik. Magyarázkodni kezd:

— Mert itthon még elboldogulunk azon a másfél hold szőlőn. De a közösbe mi már nem tudnánk járni.

Szőlőjük volt több is. Szétosztották a három gyerek között. Egyik sem maradt a mezőgazdaságban. Ők még összevásárolgatták a homokparcellákat, betelepítgették. A fiatalokat, ha hazajönnek, az sem érdekli, milyen a kert.

Vaslóczki János szintén zalai leszármazott. A Korhánközi úttal párhuzamos dűlőn laknak. Villany kellene ide is, kérik, igénylik, ezen a soron ugyancsak laknak jónéhá- nyan, de egyelőre a tanácsnak nincs rá pénze.

Velük lakik egyik fiuk, Ferenc, szintén családos ember már. Egyedül ő maradt meg gazdálkodónak. Van egy Moszkvicsuk, tavaly nyáron ellátogattak Zalába, a hajdani szülőföldre. De testvéreinek is van gépkocsija, mindegyiknek.

A szőlő, amit művelnek, egyidős az évszázaddal. De még megterem a 15—20 hektó bor holdanként. Legutóbb egy holdat felújítottak.

Ezen a soron már csak ők, meg egy másik család él, akik gondozni tudják a szőlőt. A többieké — Fodoréké, Papéké, Siposéké, Pállagiéké — kipusztulóban van. Nyáron, szárazság idején, ha megindul a szél, viszi a homokot, akárcsak száz évvel ezelőtt.

A buckák újból ellentámadásba lendültek.

A belterület első két utcáját — ki tudja, mi okból — görbére rajzolta a tervező, így az utóbbi pár évben melléjük sorakozó három is követi a hajlást. A rájuk nagyjából merőleges kövesút mentén helyezkednek el a középületek: a tanácsháza, a posta, velük szemben egy tető alatt az italbolt és a vegyesbolt, kissé odébb az új orvosi rendelő és a lakás; az iskola már az egyik mellékutcába illeszkedik be.

A község 482 lakóházából 90 van a belterületen. Az 50-es években tető alá került egyszobás típusházakat az állami gazdaság dolgozói, állandó munkásai építették. Később aztán, a 60-as években épültek mutatósabbak is. Mind több szövetkezeti gazda építkezik: az ő házaik a legtágasabbak, egyszersmind a legkomfortosabbak. Tanyájukat lebontani sajnálják, vevőt nem találnak rá, így vagy üresen hagyják, vagy lakót fogadnak bele.

A telek néhány éve még négyszögölenként csak 4—8, újabban már 30—40 forintba kerül. 1970-ben megépül a törpevízmű is.

Váltakozó színű kőpor-sakktábla Csabai Mihályék házának fala, akár a vasútállomás, akár az autóbusz-megálló felől tekintünk végig az utcasorokon, minden felől szembe ötlik: pillanatnyilag ez a legmutatósabb ház a faluban.

66