Forrás, 1970 (2. évfolyam, 1-6. szám)

1970 / 2. szám - EMLÉKEZÉS - Az első találkozás - F. Tóth Pál: Hazafelé

— Konyec vojnú! — és hozzátette még: — Kaput, vojna kaput! — s nézte az arcokon a hatást.

— Konyec, konyec — ízlelgették a szót, amely ismerősen csengett.

„Kaput! Kaput!” — ezt mondták a németek is hosszan elnyújtva, amikor az erdőben a száguldó hegyekről lefutó folyócskákba dobálták fegyvereiket.

Az egyik nyúlánkarcú katona szólalt meg elsőnek:

— Értitek? Azt mondja, vége a háborúnak!

Enyhe mosoly röppent végig az arcokon. A tiszt hallgatott egy darabig, mintha fontolgatná, mit is mondhatna még, hogy valamennyien megértsék. Aztán ennyit szólt parancsolóan és mégis lágy szavakkal:

— Posli, posli domoj! — s Kelet felé mutatott a jobbkezével.

Csodálatos, hogy milyen könnyen is tanulja meg az ember az idegen szavak értelmét, ha a szíve is segít hozzá.

Elsőnek a sor elején álló katona tisztelgett, majd a többiek, így fejezve ki katonamódra a köszönetüket. Aztán valaki vezényelt: Balra át! Indulj! S a menet kikanyarodott a kiskapun.

A tiszt még nézett utánuk egy darabig, s ezt mormolta csendesen a távolba révedezve: „Domoj... domoj!” Aztán befordult a tornácra, ahol már várták valami üzenettel.

F. TÓTH PÁL