Forrás, 1970 (2. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 2. szám - Simai Mihály: Versek
de itt vagy, itt vagyok veled ennyire boldog, párna, kenyér meg jácint tükrözi arcodat rám, s porban, párában is fölcsillámlik az élet a naptól és szerelmes sejtjeid sugarától. Tavasz van lm, az álmok hágói újra kékek, csókold meg a szemem, hogy új önmagámra lássak; jön egy felhőknél, szélnél, sorsnál magasabb ember, s dalol, bőröd és vágyad kristályain kigyúlva: Boldog, ki szíve által szálló egekig ér fel, ki jár olyan mezőkön, hol vére foszforeszkál, ki mindig új gyönyörbe lobban szerelmesével, boldog, ki társa által nagyobb a csillagoknál. 13
/
