Forrás, 1970 (2. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 2. szám - Pócsik Dezső: Stabat mater... (vers)
^Péeűk rl)ea.ső STABAT MATER ... A leningrádi hősök temetőjében a Földanyát jelképező nőalak őrzi álmát annak a majd egymillió védőnek, akik a kilencszáz napos ostrom alatt életükkel váltották meg a város szabadságát és az emberiség reményét. Állt az anya ... Állt az anya némán messzenézve, halkult jajjal, enyhült fájdalommal. Könnyét a szél lopta el, kaján vigyorok alkony-szomorú magányát. A gyermeket már nem zaklatta kín. TüskekoszorCs feje alázattal aláhullt, a tövisek hideg csontpárnákon pihentek. Leomló haja kút mohája, vagy szomorúfűz barnult, mozdulatlan ága. A felszaggatott test seb-ajkai némák. A vér lüktető suttogását elapasztotta a megváltás. ... És Ő tudta, — mert az anyának joga van azt tudni, — hogy a megváltás mindenkié. Állt az anya ... Állt az anya az örökzöld eukaliptusz, pedig remegő törzsébe tigrisek acélcsőrei martak, leveleit kövér bombák süvítő fémkései vágták, s nagy cseppekben hullottak a földre és síkos, csúszós volt az utca és szétfröccsent vér rózsák a kertek s hallgatag komorság az éhség. Áll az anya... Áll az anya kőpiedesztálon fent félig iehullt karjában a Pieta barna gyermeke helyett lehanyatlott fejű, ernyedt végtagú virágfűzér. Előtte óriási virágágy-ravatalok, s a szikrázó hócsipkés szemfedél alatt kettétört csontok, törzsétől eltépett végtagok, leszakadt állkapcsok, pici lyukon át meggyalázott koponyák, és ezrek és tízezrek és százezrek porladó teteme kronologikus sorrendben halmonként két évszám közé szorítva. Áll az anya ... Áll az anya, mint a perszisztencia istenasszonya, szemében a szomorúság és az erő, a fájdalom és a remény, szemében a megható büszke tudat, — mert egy anyának joga van azt tudni, — hogy a szabadság, melyet gyermekei a Wermacht halálra sebzésével visszaadtak, nemcsak a városé, az anyáé, de mindannviónk féltett kincse lett. 6
