Forrás, 1970 (2. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 1. szám - Zám Tibor: Iá (novella)
— Volt még valaki? Péntek Pál az őskeresztyénekre gondolt, akiket a vadak ketrecébe vetettek. Hátán borzongás futott végig. Mintha mögötte is becsapták volna a ketrec ajtaját. Nagy elődeihez méltón akarta végezni. — Az igazgató úr is beszélgetett Jeromossal. Jandl doktor figyelmesen megnézte az előtte álló embert. Ahogy Péntek Pál honvédet nézte meg huszonvalahány éve. Akinek iratában az állt, hogy vallási meggyőződésére hivatkozva nem akar fegyvert fogni. Kéretik elmeállapotának megvizsgálása. Jandl százados elmebetegnek nyílvánította azt a katonát. Most csak annyit mondott: ne erőlködj, Pál. Most nem lesz szerencséd. Visszatérsz a körletedbe és megsétáltatod Jeromost. Terrén-kúra, érted? Az nem biztos, hogy használ, de egészen biztosan nem árt. Napfény, levegő, üde zöld ízék, viszont semmi rábeszélés. Megtiltom! Ide az ostorodat! II. Hajnalban csak rövid távon gondolkozott Jandl főorvos: döntései ebben a napszakban mindig az aktuális teendőkre irányultak. A gyógyítás stratégiájával a lefekvés előtti órákban foglalkozott. Az esténkénti agymunkát technikailag is előkészítette. Először bezárta az ajtót, felgyújtotta az olvasólámpát, és leoltotta a csillárt. Azután az ágy alól előkotorta a segédeszközöket: a zsámolyszéket és a dézsát. A zsámolyt a fűtőtest mellé állította, a dézsába meleg vizet töltött. Az előkészületek lábáztatásban folytatódtak. Hogy a felszálló gőzök voltak-e jótékony hatással az agyműködésre, vagy a boldoggá tett bütykök rótták le hálájukat valamilyen bonyolult áttétellel, azt nem kutatta Jandl doktor, de bizonyos volt abban, hogy a gyógyítás koncepciójával a lábáztatások ajándékozták meg elméjét. Azt persze melegvíz nélkül is tudta, hogy az orvostudomány az emberek tájékozatlanságának köszönheti a dicsfényét; hogy a pszichiátria például olyan kevéssé ismeri az emberi lelket, mint a kozmológia a világmindenséget. Azt is tudta azonban, hogy ő nem rombolhatja le felelőtlenül az orvostudományba vetett hitet, mert ezzel gyógyíthatatlan traumát okozna az emberiségnek, nyomorba taszítaná kollegáit, és saját maga alatt is elfűrészelné a fát. A meleg vizek gőzében ezért a helyes konzekvenciát kereste. Rájött, hogy neki a pszichiátria hiábavalóságát az emberek hiszékenységével a kor színvonalán kell egyesíteni. Nem volt könnyű dolog megtenni. Sok-sok dézsa vízből gőzölte ki végül a szisz- tematikus terápiát, amely megvalósította azt az elvet, hogy a lélek önerejéből gyógyuljon, de a pácienset is meghagyja abban a hitben, hogy az orvostudomány gyógyítja. A változatos kúrák és terápiák tökéletessé tették az illúziót. Lélekreparátor. Nagy Lelki Szerviz: Jandl főorvos nevezte így a kész művet, amely megtestesítette az ő ravasz humanizmusát. Minden volt itt, amit a sérült lélek önön épülésére megálmodhatott. Sokféle fürdő: elektromos, pezsgő, vitaminos, fenyőillatú. Háromféle zuhany. Iszappakolás, masszázs, gyógytorna. Kvarc, sollux, ultrahang, rövidhullám. Terrén-kúra, csendkúra, ivókúra, alvókúra. Gyógypresszó, gyógyzene, gyógyitalok. Aki becsületesen végigcsinált mindent, amit kiírtak neki, az gyógyult: mert sem ideje, sem ereje nem maradt arra, hogy a pszichéjével törődjön. Akarva-akaratlan a munkáló természetre bízta a felépülést. A legmakacsabb betegek természetesen a három lélektudort is igénybe vehették, de azok annyira el voltak foglalva a saját pszichéjükkel, hogy a pácienseknek — még ha lett is volna bennük ártó szándék — nem tudtak ártani. E ritka tulajdonságuk illesztette bele őket Jandl doktor koncepciójába. A szanatórium feje minden nap szemügyre 9
