Forrás, 1970 (2. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 1. szám - Zám Tibor: Iá (novella)
vette a művét. Bekukkantott a rendelőbe, a laborba, a tornaterembe, a fürdőbe, az összes kezelőbe. Visszaköszönt, dünnyögött, de nem kritizált, nem helyeselt: csak megjelent. Összekacsintott saját magával. ízlelgette a jól végzett munka örömét, derűjét. A bizonyságot: hogy a humanizmus ebben a században is alkalmas eszme, csak tudni kell alkalmazni.Diszkrét kedvteléssel állapította meg, hogy tudorai milyen differenciáltan lelkiznek. Kedves doktornő, aki még inas a szakmában és nagyon gátlásos, mindig az öregekkel. Mondja csak nénike, mondja csak bácsika? És mindig mosolyog. Néha megsimítja az arcukat, hozzáér a kezükhöz. A páciensek hálátlan gyermekeikre gondolnak, meghatódnak, kiborulnak. A doktornő is meghatódik a végén. Kedveske. Ha gátlásait leküzdi, a pszichés eredetű szexuális impotencia gyógyítását is rá fogja bízni Jandl főorvos. Akik nem egoisták annyira, hogy a saját traumájukat mindenek fölé helyezzék, azok Herz doktor férfias, fölényes kérdéseihez ülnek le. Hogy van, uram, hogy van asszonyom, mi újság bébi? Herz doktor a háborúban kezeket operált. 1940-től 1945-ig csak kezeket: csuklóból, könyökből, tőből, reggel, délben, este, éjszaka. Érti, uram? Csak kezeket. A páciens megértette, hogy miért nem fog kezet soha senkivel Herz doktor: és sürgősen zsebre dugja vagy hátrafonja a magáét. Megrendül, elszégyelli magát, levonja a konzekvenciát. Gyógyul. Doktor Törmelék fennköltségére a rokonérzelmek járnak: a bájolgás, a szépelgés, a szentimentalizmus, a romantika. Akik félnek csalódni, de nem élhetnek csalódás nélkül, lelkűknek minden nyálas és nyúlós képződményét Törmelék doktorba ürítik. Mert Ő a Jóság és a Részvét. A nagy kuka, amely mindent elnyel. Hát ez végtelenül, de végtelenül szomorú kedvesem. Nagyon, de nagyon megható drágám. Felvont szemöldök, legörbült ajak. Ah, eh, beh, hah! Törmelék doktornak olykor durva atrocitásokat kell elszenvednie. Legutóbb például megpofozta egy bőrdíszműves. Ez az úr hívatlanul jött beteglátogatóba, nem ismerte a pszichoanalízist, és éppen abba a rózsalugasba lépett be, ahol a nejét gyóntatta Törmelék doktor. Nem fogadta el a tudományos magyarázatot. Sőt, még inkább felbőszítette a nyilvános beismerés, hogy feleségének a tudata alá nyúltak és meganalizálták. Méltatlan kodásától zengett a ház. Jandl főorvost a botrány nem ingatta meg abban a hitben, hogy a hasonló profilú intézmények közt az övé jobban szuperál, mint a többi. Arról is meg volt győződve, hogy az általa kimunkált teória és szisztéma később jandlizmus néven ismertté válik az egész világon: hívei és ellenzői lesznek, s elszánt csaták pergőtüzébe kerül. O azonban nem szerette a pergőtüzet. A mai verébnél pedig többre becsülte a holnapi túzokot. Ezért nem a múló dicsőség, hanem a múlhatatlan megdicsőülés terhére áz- tatgatta a lábát, tökéletesítette a művét. A jandlizmust befejezett rendszerként akarta a világra hagyni. III. Ezen a délelőttön már teljes kapacitással üzemelt a Nagy Lelki Szerviz, amikor Jand I főorvos elindult benne. De most nem az a „bájos, kedves öregúr” volt, akire máskor önkéntelenül rámosolyogtak az emberek. Morgott és kötözködött. Ez mért így, az mért úgy? Az ostornyéllel elégedetlenül kopogtatta az elektroterápia műszereit. Elcsavarta a fogantyúkat, kicsapatta a biztosítékot. Kedvetlenül nézte a masszázst, a gyógytornát. Elképzelte Jeromost a kvarclámpa alatt, a masszírozó pádon, az uszoda csúzdáján, a tüskezuhany alatt, ahol éppen a nők visongtak pucéran, feledve pszichéjüket. Elképzelte Kedves doktornőt és Jeromost lelkizni. Mond csak, fiukám, Jerikém, mi fáj? Vagy lányszamár vagy, kicsim? Honnan lehet azt megtudni? Elképzelte Herz 10
