Forrás, 1969 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1969 / 5-6. szám - JEGYZETEK - Szíj Rezső: Czimra Gyuláról
hosszan lecsüngő és a legkisebb szellőtől is megmozgatott ágak, mint könnyű fátyol, takarják gyöngéd fehérkérgű törzsét”. Egyik legszebb, legnagyobb esztétikai élményt nyújtó fafajunk. Lecsüngő ágú változata, vagy magasba törő, levegős koronájú típusa tanúskodik a fény, a derült égből bőven omló napfény szeretetéről. A kecskeméti, közeli talajvízű termőhelyen igazán jól érzi magát. Méltó társa a fehérnyár. Móra Ferenc így jellemzi: „Nem válogatós, alkalmazkodó, földdel, klímával gyorsan megbarátkozó, ahol kell, a fűzeknek is alája alázkodó, ahol lehet, a tölgyeknek is föléje törtető; sűrű termését irdatlan magasságból ereszti szélnek, de ha muszáj, bokornak is megél, és még az embernek is kedvében tud járni; minden levele ezüsttallér.” Találó az idézet, pedig Móra csak a vadon előforduló fával találkozott. Azóta számos változatot alakítottak ki, szép gyűjteményt láthatunk ezekből a csalánosi nyárfagyűjteményben. Szálfaegyenes jegenyealakú, görbe törzsű, elterebélyesedő, sima halványzöld kérgű és durván cserepes fehérkérgű egyaránt akad közöttük. Van fasorba való, és van olyan is, amely lakóépületek közötti gyepszőnyeg díszítésére kívánkozik. Igazolja ezt a Béke-fasori igen szépen sikerült Bolle-nyárakkal kialakított sorfásítás. Itt csak egy észrevételt kell tennem: a fák távolságát előrelátóan kell megválasztani, mert a két méter nagyon hamar szűknek bizonyul. A városi fásítás egyik legszebb képe a vasútállomástól a Nagykőrösi-út felé vezető sétány piramistölgysora. Amolyan vigyázzba álló katonákra emlékeztet, akiknek feszes arcéle előtt vonulhat be az utazó a város felé. Levegős, térés állásban sorakoznak, kedvtelve pihenhet meg a szem rajtuk. Ugyanezek a fák alig mutatnak a Kálvin-tér magasra nőtt japánakácai és a régi jogakadémia többemeletes falai között. Jelenlétüket itt szinte észre se lehet venni. Lehetne még számos olyan fát, cserjét említeni, melyek biztosan szívesen látott vendégek lennének. A lisztes berkenye sokféle változata, a cserszömörce, a nagylevelű hársak egyike- másika, a szomorúfűz vagy a nyárak közül a tiszaháti nyár, az igen gyors növésű és néhány év után már tiszteletet ébresztő vastagságú törzset nevelő olasznyár. Mind-mind alkalmas az itteni termőhelyre és arra, hogy díszítsük, szépítsük vele városunkat, olyan kompozíciót alakítsunk ki belőlük, amely Kecskemétre jellemző és maradandó élményt nyújt az itt megfordulók számára is. Ma már a városépítés előre elkészített és kidolgozott városrendezési koncepció alapján halad előre. Helyes lenne, ha város fásítási és parkosítás koncepcióját is kidolgoznák, mert ez szerves része a városi összképnek. Ha van ilyen, akkor az ültetési anyag termesztése is könnyebb, a szükséges mennyiséget idejében biztosítani lehet. S ezzel városunknak egyéni, sajátos arculatát segítjük kirajzolni. SZODFRIDT ISTVÁN Czimra Gyuláról Czimra Gyula a XX. század hazai képzőművészetének egyik legegyénibb hangú festője — 1901. január 3-án született Budapesten, asztalos családból. Noha a művészpálya alakulása szempontjából a származás jelentőségét nem lehet túlértékelni, festői látásán az asztalosmunka mértani pontosságot, precizitást kívánó szakmai gyakorlata bizonyára segítette egyéni hangjának kialakulásában. Az Iparművészeti Iskola esti rajztanfolyamát végezte, utána műszaki rajzoló lett, 24 éves korában kiment i’ á r i z s b a , ott beiratkozott az École Nationale Superieure des Beaux-Arts-ba. Az 1924— 1929 közötti éveket főleg Párizsban töltötte, Barbizonban Paizs Goebel Jenővel lakott együtt s nagy szeretettel merült el a barbizoni magyar művészeti hagyományok kutatásában, anélkül azonban, hogy ennek észrevehető hatása lett volna reá. Nem hatott rá tartósan Paál László Barbizonhoz kötődő munkássága, átmenetileg is csak grafikai tájábrázolására. A környéket, így Charentont is, amelynek elmegyógyintézetében Paál Lászlót ápolták, számos erőteljes szénrajzban örökítette meg. 1926-ban kiállítást rendezett a párizsi Galerie du Zodiaque-ban. Utána hazatért s 1929-ben Nagybányára ment, a hazai festészet szent helyére, ahol műveiből szinten rendezett kiállítást. Még az 1929-es évben Szentendrén is eltöltött néhány hetet, majd a következő évtől kezdve 1932-ig minden évben több hónapot. Ott Paizs-Goebel mellett Jeges Ernővel, valamint Barcsay Jenővel került közelebbi kapcsolatba. A művész 1934-ben Rákoshegyen a Bulyovszky utcában épített magának emeletes házat s ettől kezdve haláláig abban élt. Felesége hivatali állást vállalt, így biztosította férje számára az alkotáshoz szükséges nyugodt föltételeket. Czimra Gyula az 1929-es Nagybányán rendezett tárlat után csak 1964-ben lépett önálló kiállítással a nyilvánosság elé. Rákosligeten az ottani műbarátok körében kerültek legújabb képei a nyilvánosság egy szűk rétege elé. Ez a bemutató-jellegű kiállítás alkalmat teremtett arra, hogy a Czimrát nem ismerő 133
