Forrás, 1969 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1969 / 5-6. szám - VALLOMÁS - Járitz Józsa: Egy művész útja

Egyéb és ezen nagy képességeim tetemén keresztül mentem erre a pályák leghálát- lanabbikára, a leghálátlanabb hazában. A táncot soha el nem hagytam, nélküle éppúgy nem tudtam élni, mint a festés nélkül. Később, mikor Párizsba kerültem, nagy hasznomra volt, mert ezt választottam megélhetésemre, ez tartotta el a festészetet. 1911 — 1912-ben volt az érettségim. 1912—13-ban viszont azt történt, hogy Deák Ébner Lajos felvett a képzőművészeti főiskola művészképzőjébe, és nagyon meg volt velem elégedve, különösen amíg rajzoltam. Olyan alaposan rajzoltam, hogy majd a szemeim estek ki a megerőltetéstől. Mikor azonban már a festésre került a sor, már bajok voltak. Előfordult, hogy mikor korrigálni jött, én konfliktusok elkerülése végett bevonultam a fáskamrába. Egyszer ilyenkor jött apám érdeklődni. 1914 nyarán a kecskeméti művésztelepre kerültem és az volt a szándékom, hogy kimegyek Párizsba. Ekkor kitört a háború és ezen szándékom dugába dőlt. De jobb volt ez így, mert azt a szinte emberfeletti munkát, ami ezután következett, nem tudtam volna megvalósítani, sehogyan. Ezt csak egy biztos otthon és a szülők tökéletes védettsége tudta nyújtani. Mindazonáltal innen datálódott apámmal való harcaim kezdete. Apám kezdte látni, hogy a dolgok nem úgy mennek nálam, mint ahogy ő azt képzelte. Ideálja Benczúr volt, ezzel mindent megmondtam. Nem bízott bennem. Hiába jelentettem ki neki kategórikusan, hogy nevét én fogom halhatatlanná tenni. Hogy hiába minden ellenállása, én leszek az erősebb. Ádáz harc volt ez, kisebb pihenőkkel. Két egyenlő erős akarat állt itt egymással szemben. Jöttek a háború okozta nehézségek, amik anyagilag sem voltak közömbösek. Mindennek ellenére én megfeszített erővel dolgoztam szinte éjjel nappal úgy és ott, ahogy és ahol lehetett. Akadémiára jártam a Csáky utcában. Ekkor már újra a belvárosban laktunk, a Szép utca 5. szám alatt, ahol ragyogó szobám volt. Innen jártam már Deák-Ébnerhez is. Iványi Grünwaldnál Réti István korrigált, és tartott hosszú előadást arról, hogy nekem freskó technikám van. Ilyesmiből állt a korrektúra. Tanáraim mind szabadon hagytak dolgozni. Az Iványi Grünwald-iskola megszűnt , új iskola után kellett néznem. Ekkor jelentkeztem egy szép napon Glatz Oszkár mesternél a Fehérvári úton pár rajzommal. Csodálkozva szemlélte rajzaimat és nem értette, hogy miért jelentkezem nála, miután az volt a benyomása, hogy semmi esetre sincs szándékomban tőle tanulni, de ha már akarok itt maradni, tessék! Én ott maradtam. Mert nékem az volt a fontos, hogy dolgozzak, valóban nem tartottam igényt semminemű korrektúrára, de hát ilyent nem lehetett mondani. A lányok később visszamondták nekem, hogy hozzájuk a következő kérdést intézte: „Nem tudják, hogy a Járitz kisasszony miért jár hozzám? Nem vagyok olyan beképzelt, hogy azt higgyem, tanulni akar tőlem.” Angyali volt. Sokáig nem tudta, mit kezdjen velem. Végre is a következő szózatot intézte hozzám: Nézze kedves Járitz kisasszonyáén nem tudom, miért jár hozzám, én látom, hogy tehetséges, azt is látom, hogy bíztató a jövő, de én ebben nem tudok segítségére lenni. Dolgozzon itt, ha akar, én hagyom magát szabadon, csináljon amit akar.” Fellélegeztem. Eltalálta legbensőbb vágyamat. Évekig dolgoztam hála, az ég áldja meg őt, az angyali, eredeti kedves jóságáért, hálám örökké kísérni fogja. Hogy mikor és meddig jártam oda, egészen pontosan nem is tudnám megmondani. 1915, 16, 17, 18, 19, tán még 20-ban is, körülbelül ezek az évek teltek itten, és ezek emlékezetes évek voltak. Ebben ismertem meg több kiváló tehetségű festőnőt, Kiss Vilmát, Czillich Annát, Perényi Lenkét, Szirmai Ilit és még sok más kiváló művészt, akikhez később komoly barátság fűzött. Az iskola szelleme és nívója százszázalékos volt, a legmagasabb rangú. Ez a műterem lett a későbbi főiskolai forradalom egyik főhadiszállása. Ez az egész fiatalság spontán, egyöntetű megnyilvánulása volt. Mosolyognom kell azon a természetes, ellenállhatatlan és viharos egyszerűségen, ahogy ezt megcsináltuk. A férfiak ott és mi itt, anélkül, hogy ezt alapjában véve megbeszéltük volna. Valóságos kormányalakítás volt.^ahogy elmentünk és fel114