Forrás, 1969 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1969 / 5-6. szám - VALLOMÁS - Járitz Józsa: Egy művész útja
alapvető tulajdonságai voltak. Őt szülei már nem tudták kitaníttatni, pedig nagyon erős tudományos hajlamai voltak. így lett kereskedő. A semmiből küzdötte fel magát óriási akaraterejével. Majd Goethével mondhatnám, hogy a művészetre való tehetséget anyámtól, jellememet és akaraterőmet apámtól örököltem, ha ugyan ezt egyáltalában lehet örökölni, mert szerintem a rendkívüli képességek teremtik a rendkívüli akaratot. Soha olyan átható tekintetet, mint az apámé volt, nem láttam. Csak Bartók szemét tudnám hozzá hasonlítani. Ha röviden akarnám szüléimét jellemezni, azt mondhatnám, hogy anyám a szépséget, apám az erőt sugározta. Soha még két ilyen hasonlót és ellentétest, soha még két ilyen kemény angyalt! Apám egy fényképész kirakatában látta meg anyám fényképét Nagybecskereken és ebből házasság és hat gyerek lett. Az anyámnak járó 20 000 forint hozományt nem fogadta el. Ez nagy pénz volt akkor. Apám ekkor már gazdag ember volt, pesti lakos. Én Pesten nőttem fel, mint hat közül a második. Legelső kapcsolatom a művészettel Velencében következett be. Még nem jártam iskolába. Négy-öt éves lehettem. Szüleim Velencébe és Abbáziába készültek, én semmiképpen sem tudtam volna elviselni, hogy el ne vigyenek, megindítottam a legszélsőbb erőszak csatáját. Nem hagytam őket élni. Végül is elvittek. Életem első nagy szenzációja volt ez az út, embrióban benne volt minden, ami később bekövetkezett. Emlékszem, mikor apám először jelezte a tengert, a Karszt-hegységre, a hajóútra, majd a megérkezésre Velencébe a hotel Bauer-Grünwald-ba, a fehér-tüll moszkító hálókra az ágyakon, azután jött a Doge palota, úgy emlékszem rá, mintha ma volna, Tintoretto csataképeivel, csupa csatakép, amerre a szem ellátott. És lesújtva, ahogy csak gyerek tud az lenni, állapítottam meg a szörnyű és visszavonhatatlan, tényt: ahhoz, hogy az ember nagy festő legyen, csataképeket kell festeni, és én tudtam, hogy nem fogok csataképeket festeni soha! Nagyon gyakran gondolok vissza erre az eseményre, mert mindöröktől fogva tudtam, hogy festő leszek. Ez nyílván születési hiba volt nálam. Nem emlékszem, hogy ez valaha is kezdődött. Nem volt kezdete, én ezt magammal hoztam erre a világra. Lassan elérkeztem abba a korba, mikor iskolába jár az ember. 1899-ben a Deák téri elemi iskolába kerültem, ahol az első három elemit jártam 1903-ig. A negyedik elemit már a Veres Pálné iskolában végeztem, majd a három első gimnáziumot 1904- től. Apám azzal lepte meg anyámat és bennünket, hogy a Pasaréten, a mai Buda- gyöngye mellett villát épített. Ide hurcolkodtunk ki minden nyáron. így lett apám a Pasarét úttörője, a második villa volt a miénk, előttünk egy nagy rét. A kertben rengeteg rózsa és tornaszerek, ahol akrobata családunk naphosszat törhette nyakát és végezte szabadgyakorlatait. Itt kitombolhatta az ember magát. 1907-ben apámnak az az ötlete támadt, hogy kihurcolkodjunk a villába egészen. így kerültem a Batthyány utcai polgári iskolába, ahol a negyedik osztályt végeztem. Majd pedig 1908 és 9-ben a várbeli felsőbb leányiskolában végeztem az ötödik és hatodik osztályt. Mindig első tanuló voltam, ami semmi különösebb megerőltetésembe nem került, de ha történetesen nehezen tanulok, akkor is jótanuló lettem volna, legfeljebb némi erőlködéssel. Rendszerint addig tanultam meg a leckét amíg feladták és utána felmondtam a mellettem ülő iskolatársnőmnek, aki azt egész délután tanulta. Könyveimet otthagytam az iskolában. Mielőtt elkezdtem volna festeni, el akartam végezni mindent. Festői hajlamaim ebben a korszakban főképpen abban nyilvánultak meg, hogy az osztályban mindenki rajzát én rajzoltam meg. Mindent meg akartam tanulni és ismerni, ami emberileg lehetséges. Sok dolog vonzott: a tánc, a nyelvek, a sportok, orvosi dolgok, a művészi hajlam mellett kivételes fizikai képességekkel és egészséggel voltam megáldva. Nem emlékszem, hogy valaha, akár egy napot is mulasztottam volna az iskolában. A szülők pirospozsgás ideálja voltam és látásomra valóságos extázisba esve mondták: „hogy néz ki ez a gyerek!!” 112
