Forrás, 1969 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1969 / 5-6. szám - HORIZONT - Bognár András: Ember járt a Holdon!
Az űrhajós mégis büszke lehet, mert „senkise szállt még más e vízre, mint én”; — és felszólítja követőit; „bocsássátok a sósvíz tengerére bárkátok bátran, barázdám nyomában, mielőtt simaságba visszatérne. Úgy vont az örök-ősi szomjúsággal az istenforma ország, édenébe, mint egy pillantás száll egeken által.” (Paradicsom. II, 13—21.) — Szerepel ezekben a sorokban az űrhajós magányossága, a veszedelmek, az „örökösi szomjúság” is, amely vonz a végtelen meghódítására; kitűnik, hogy csak a pillantás gyorsaságával lehet szállni az „egeken által”, — végül az egészen emberi vonás is; az első űrhajósok, az „úttörők” büszkék lehetnek a sikereikre és bátorságuk követésére buzdíthatnak mindenkit. A filozófusok közül elsőnek Thalész és Anaximandrosz vallotta, hogy a csillagok is hasonló anyagból vannak, mint a Föld. Hérakleitosznál és az arab Muhamed ben Edrisinél már az evolúció eszméje is megjelenik. Xenophanész hitte, hogy a Hold és a többi csillag is lakható. Plutarkhosz már a Hold-lakók és a földi emberek közötti különbségeket feszegette. Epikurosz és római követője, Lucretius Carus szintén a csillagok lakottságát vallotta. (Figyelemre méltó, hogy Polignac kardinális, aki híres Anti-Lucréce című költeményében mindenben igyekszik megcáfolni Lucretiust, a világok lakottságára vonatkozó nézetét elfogadja.) Proclus szerint már a mitológiai Orpheus mondotta, hogy a Holdban lakott városok vannak. A középkorból Nicolaus Cusanus, Giordano Bruno és Thomas Campanella nevét lehet megemlíteni: ezek hittek a csillagok lakottságában. Descartes szerint merészség lenne azt állítani, hogy több emberlakta égitest is létezik a csillagok között, de minthogy a bolygók a Földhöz hasonlóan szilárd testek, alapos a feltételezés, hogy szintén lakottak. Kant úgy vélekedik, hogy a Naprendszerhez tartozó bolygókon lakó emberek fizikai és erkölcsi tekintetben annál tökéletesebbek, minél távolabb vannak a Naptól, mert az anyag, amelyből formáltattak, a távolsággal arányosan finomodik. A Merkúr és a Vénusz lakói például sokkal durvább anyagból valók, semhogy értelmesek lehetnének. A Föld és a Mars lakói középhelyet foglalnak el a tökéletlenség és a tökéletesség között. A Jupiter és a távolabbi bolygók lakói a tökéletesség és a boldogság állapotát élvezik: sokkal mozgékonyabbak a gyakorlati életben, mint a földi emberek, és például az ő tízórás napjuk alatt sokkal nagyobb tevékenységet fejtenek ki, mint mi a hu szón négyórás napunk alatt. Laplace véleménye: „Az analógia arra a gondolatra késztet bennünket, hogy a . . jótékony hő a többi bolygón is ugyanúgy hat a növényekre és az állatokra, mint a Földön. Mert egyáltalán nem természetes azt hinnünk, hogy az anyag, amelynek a termékenysége oly sokféleképpen nyilatkozik meg a Földön, terméketlen maradjon az olyan nagy bolygón, mint a Jupiter, amelynek szintén megvannak a nappalai, éjszakái és évei, s amelyen a megfigyelések szerint hatalmas erőktől előidézett változások látszanak végbemenni. A földi hőmérséklethez szokott ember minden valószínűség szerint a többi bolygón már nem tudna megélni. De nem kell-e végtelen sok organizmusnak léteznie, amelyek alkalmazkodtak az égitestek és más világok különböze hőmérsékletéhez? Ha az alapanyagok és a klímák különfélesége annyi sokféle földi 104
