Forrás, 1969 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1969 / 1. szám - ÉLŐ MÚLT - Sebestyén Erzsébet: Petőfi István kiadatlan levelei
Ha a szó szoros értelmében, s nem csak névleg — volnék „mártír”, míg akkor is áldanám sorsomat, ki üldözései daczára — meghagyta jó barátimat, kik mindannyian jelét adják rólam szíves megemlékezésöknek. Hála istennek nem vagyok mártír, mert az élet nyújtotta fénynek tudok örülni, — homálya, gyásza mélyen tud szomo- rítani. Önnek levele — Kedves Öcsém! részben fényt vet lelkemre, örülök neki, s a vett baráti jelek legkedvesebbikének egyike. Viszonzom névnapjára — jókívánatait szívemből, lelkem mélyéből. Saját családi tűzhelyére szálljon az isten áldása; lobogjon azon a kölcsönös szeretet sírig tartó lángja, melynek fényénél az élet rögös utait könnyebb járni, s az emberiség érdekében vállalt kötelességeit könnyebb teljesíteni. Valamint minden fény vet árnyat, úgy minden örömnek nyomában van bánat is. Szegény jó Pistánkra vonatkozó baráti meleg szavai szívem egy behegedetlen sebét érintik. Nem tudok reá gondolni — pedig minden lépten-nyomon van valami, ami ő reá emlékeztet — hogy szemeimbe könnyek ne tolulnának. Oh’ hogy csak ezeket hullathattuk érette, de semmit sem tehettünk élete megmentésére! — A’ tudomány hajótörést szenvedett, s mi elvesztőnk életünk’ kincsét. — Láttam halál küzdelmét — mennyire szeretett volna élni! . . . Ott nyugszanak már együtt a jó apa, jó fiával — az én feledhetetlen barátaim; nem zavarja már senki és semmi álmaikat; halkan járok hozzájok látogatóba fájó emlékezetemmel, miként az ég napja rideg sírlapjokat melengető sugaraival. Hálás szívem áldása a sírra, mely őket takarja! Bonyhád, Bonyhádi — festői szépségű vidékeddel most újra rajzoltak képzeletemben, miután egy ifjú lelki barátomat fogadta falaid közé; — tedd az életet néki tú'r- hetővé, mit nemes jó szíve annyira kiérdemel. Te pedig sors komám intézd aként kocsim rúdját, hogy mielőtt ez árnyék világból kimenesztetem: ifjú barátom szemének fényét még egyszer láthassam, baráti karjainak meleg ölelését még érezhessem. Amen! Adjon isten — kedves Öcsémnek türelmet a szilaj ifjúság szelídítéséhez ’s leikeiknek fényesre csiszolásához. Sikert kívánok e valóban nehéz feladathoz. Midőn egyúttal boldog új-évet is kívánok, fogadják mindketten őszinte szívem meleg üdvözletét. tisztelő s szerető bátyja Petőfi István Csákó, Debr. 29. 878. A negyedik, az utolsó levél 1879. december 29-ről keltezett. Felemelő és megrendítően szép levél. Sebestyén Dávid István-napi köszöntőjére felelet ez a levél is: köszönet, egyúttal viszonzása a jókívánságoknak Dávid napjára. Igen tisztelt Kedves Öcsém! 2« *]. Wt, / / f f' r m,/ 2 r A ? ^ ) /*• S . ^ < r . 4 49
