Forrás, 1969 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1969 / 1. szám - ÉLŐ MÚLT - Sebestyén Erzsébet: Petőfi István kiadatlan levelei
Sebesttjén lU'Ziébet Cló műit Petőfi István kiadatlan levelei Gyermekségem legszebb emlékei közé tartoznak azok az elbeszélések, amelyeket édesapámtól Petőfi Istvánról hallottam. Petőfi István, az „édes Pistikém” méltó testvére volt Petőfi Sándornak. 1825-ben Szabadszálláson született. Erős, egészséges fiúcska volt. Amíg szülei jó módban voltak, őt is tanítatták. Aszódon együtt tanult bátyjával, Sándorral. De az árvíz ,,s a hitetlen emberek csalása” szegénnyé tette a Petrovics családot. Petőfi Istvánnak otthon kellett maradnia, nemcsak azért, mert taníttatására nem volt pénz, de a mészárszékben is szükség volt erőskezű segítségre. így lett apja üzletében székálló legény. A szabadságharcban beállt honvédnek, a haza védelmében méltó akart lenni bátyjához. És méltó is lett. Míg Petőfi Sándor távoli harctereken küzdött, István Budavár ostromában vett részt. Ő maga beszélte el e történeti időket: A drága édesapa, a „jó öreg kocsmáros”, a „vén zászlótartó” pár hónapja már meghalt, amikor Budavár ostromára készülődött a magyar sereg. A magára maradt „legszeretőbb édesanya” egyik napon meglátogatta kisebbik fiát. A puskatűzben kereste fel Budán. Fekete ruháján, aggódó arcán a bánat ült, de az elkövetkező veszedelmekről nem beszéltek. Az elváláskor egyikük sem sejtette, hogy utoljára látták egymást. Negyednapon következett be Budavár bevétele. Petőfi István rohamtűzben jutott föl a budai bástyákra. A vár bevétele után ujjongó örömmel tekintett le Pestre. Nem sejtette, hogy a józsefvárosi temetőben már édesanyjuk felett is sír domborul. A legszeretőbb anya temetésén csak a nagyobb fiú, Sándor volt jelen „Láttam jó atyámat... vagy csak koporsóját. Annak sem látszott ki csak az egyik széle, Ezt is akkor láttam kinn a temetőben, Mikor jó anyámat tettük le melléje.” A vár bevétele után hárman jelentek meg az apa és anya sírjánál: Petőfi Sándor feleségével, Szendrey Júliával és Petőfi István. A száguldó események nem sok időt hagytak a szomorúságra, a gondolkodásra. Mi legyen a sírkő felirata? — tűnődtek a testvérek. „Semmi más — válaszolta Petőfi Sándor —, mint „A legszeretőbb Atya és a legszeretettebb Anya”. — Elég, ha mi tudjuk, kik nyugszanak itten”. Azután a történelem orkánja elszakította a testvéreket egymástól. Petőfi Sándor Bem seregében Erdélybe ment, Petőfi István Görgey seregével Aradnál táborozott, akkor már százados volt. Ott volt a világosi fegyverletételnél. A bekerített magyar hadsereg minden tagját besorozták az osztrák hadseregbe, így Petőfi Istvánt is mint közlegényt. így került büntetőszázadba Schleswig-Holsteinba, ahol a súlyos és nehéz szenvedések nem csüggesztették el, képezte magát, és tökéletesen megtanult németül. 1851-ben bocsátották el a katonaságtól. Nehéz idők voltak ezek Petőfi István életében, és még nehezebbek következtek rá. A jó szülők akik „szívük vérén” nevelték fiaikat, meghaltak, Petőfi Sándor, a halhatatlan testvér eltűnt Petőfi István szeme elől, s a bátyjáról szárnyra kelt sok kósza hír gyötörte, kínozta az elnyomatás kegyetlen éveiben. Akaratereje szinte megbénult. 1853-bán egyszer meglátogatta Szendrey Júliát, aki akkor már Horváth Árpád felesége volt. Ott megdöbbentő dolog történt. A titkosrendőrség emberei letartóztatták. Sokáig ő sem tudta, miért. De aztán minden kiderült. Schleswig-Holsteinben együtt volt egy Pataki nevű főhadnaggyal, aki az emigráció megbízásából összeírta, hogy a magyar katonák közül kire lehetne számítani egy esetleges újabb forradalomban. Az illetőnek nem is szólt ezekről a feljegyzésekről Pataki főhadnagy. Természetes, hogy Petőfi István nevét is felvette a jegyzékbe. Letartóztatása után súlyos várfogságba került, majd sáncásáshoz vitték Elzász-Lotharingiába. Itt tanult meg tökéletesen franciául. Négy év múlva, 1857-ben került haza. Hová is mehetett volna először, amikor hazaért? A józsefvárosi temetőbe, ahol a drága szülők sírja volt, és ahol egykor testvéri gyászban állt együtt Sándorral és Júliával. Ekkor (1857-ben) írja Temetőben c. versét. Benne vannak ebben gyötrődő érzései, s jól látható a példaképnek, halhatatlan Sándor bátyjának költői hatása is. Hazatérése után először mint nevelő, később mint gazdatiszt működik a Guyheffer családnál. Itt ismerkedik meg a család Antónia nevű leányával, akivel megszeretik egymást. Petőfi István megkéri a leány kezét, de a gőgös földesúr (éppen 45
