Forrás, 1969 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1969 / 4. szám - HAZAI TÜKÖR - Zoltán Zoltán: Sorsok a homokon
A kisforgalmú tanyai vegyesboltok — ahol egyáltalán vannak ilyen kereskedelmi egységek — sem most, sem a jövőben nem tudnak olyan választékos árukészletet biztosítani, amely a lakosság igényeit kielégítené, ugyanakkor gazdaságos is lenne. Különösen nem olyan kamatterhek, eszközlekötési járulék és eszmei területfoglalási díj mellett, mint amilyet ezek után a boltok után fizetni kell! A gazdasági szabályozók ugyanis ebben a tekintetben nem tesznek különbséget egy belvárosi és egy tanyai üzlet között, pedig e kettő milliőjében alapvető különbségek vannak. A kulturális ellátás javításának is az úthelyzet megoldása az alapja. A gyerekek iskolába való éljutása, mozgókönyvtárak beállítása szintén ehhez kapcsolódik. A rossz útviszonyok tartanak vissza nagyon sok orvost is, hogy tanyás vidéken körzeti orvosi állást vállaljon. Jelenleg kriminális, szinte lehetetlen a tanyák között való közlekedés. Bárhogy nézzük is tehát a dolgot, az útviszonyok megjavítása elengedhetetlen. Hiszen, ha feltételezzük, hogy a mezőgazdasági lakosság a városokba, vagy a falvakba betelepül —, ami jelenlegi ismereteink szerint nem menne gyorsan, hiszen számukra többszázezer lakás kellene építeni —, a munkaerőt akkor is csak jó utakon lehetne viszonylag gyorsan eljuttatni a földekre. Tehát az útépítés kérdése semmilyen körülmények között sem küszöbölhető ki, bár ekkor feltétlenül sokkal több lenne az üresjárat és nagyobb tömegű munkaerőt kellene naponta ki-be szállítani mint amennyi iskolás gyerekről lehet szó. Miután sorra vettük a tanyai népesség legégetőbb és megoldásra váró problémáit próbáljuk megfogalmazni azt, hogy a tanyák a körülöttük levő földterület elvesztése után is, hogyan tudták gazdasági jelentőségüket megőrizni, teljes hanyatlásukat meggátolni? Ennek véleményem szerint az a magyarázata, hogy a tanyák még ma sem egy 800 négyszögöles földterület megművelésének részesei. Az igaz ugyan, hogy a háztáji föld nagyon sok helyen még ma is csak 800 négyszögöl, de a részesművelés és más alkalmankénti napszámosmunka elvállalása következtében egy-egy tanyai család ma is 5—6 hold szőlő-gyümölcsös megmunkálását látja el, mint a korábbiakban. Hivatalosan tehát a földterület nem az övéké, de nagyjából ma is azt a területet — vagy sok esetben még nagyobb földdarabot — művelnek meg, mint azelőtt. A mezőgazda- sági nagyüzemek nem tudnak mit kezdeni a kisparaszti szőlő- és gyümölcsterületekkel, így hát részesművelésre adják azt ki. Ezért volt sokkal ésszerűbb ezen a területen a szakszövetkezeti mozgalom kibontakozása, mert az egyéni művelés a sajátos körülmények között szinte kiküszöbölhetetlen. Erre néhol hamar rájöttek, máshol csak nagy vargabetűvel értek el idáig. Ismerek olyan tanyás községet, ahol két évvel ezelőtt még május elején sem voltak kinyitva a közös gazdaság szőlői, mert a tagok részes- művelési részesedését radikálisan meg akarták nyirbálni és így senki sem vette fel- a közösben a munkát. Végül győzött a józan belátás és maradt minden a régiben. Nehéz ugyanis a tanyai parasztság jogos igényeit figyelmen kívül hagyni olyan munkaerőkereslet mellett, amikor egy szőlőmunkás egynapi gyalog napszámjáért 150 Ft-ot fizetnek. A tanyák jövendő sorsa Erre a kérdésre nehéz volna egy szóval válaszolni, de nem járunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk: valószínűleg még sokáig megmaradnak, különösen ha a még meglevő akadályozó tényezőket is elhárítjuk. A tanyai települések feltétlenül tovább differenciálódnak. Egy részük, — különösen az országút menti sortanyák és a tanyacsoportok — feltétlenül fejlődni fognak, mert ezekre a mezőgazdaság munkaerőellátása miatt még sokáig szükség lesz. Másik részük a városi lakosság hétvégi pihenős 50
