Forrás, 1969 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1969 / 4. szám - HAZAI TÜKÖR - Zoltán Zoltán: Sorsok a homokon
és a saját hasznát. Még nagyon sok faluban sincs Tüzép-telep, nemhogy a tanya vidékeken lenne. Ez azután nemcsak az építőanyag-, hanem a tüzelőellátásban is szinte megoldhatatlan nehézségeket okoz. A pébégáz, mint korszerű tüzelőanyag elterjedését is az nehezíti a tanyákon, hogy nincs a közelben gázcseretelep. Ezért a tanyák többségében még ma is venyigével, szárízékkel, tuskókkal főznek, fú'tenek. A tanyák fejlődését, korszerűsödését rendeletileg tiltjuk, korlátozzuk. A külterületi lakott helyek építését nem azért tiltja rendelet, mert az ilyen építkezések iránt nincsen igény, hanem azért, mert van! Különben, ha mindenki menekülne a tanyákról, akkor minek a korlátozó rendelkezés? Joggal merül fel azonban a kérdés, ha a tanyák mielőbbi, gyors felszámolása népgazdasági, társadalmi szempontból sem előnyös, akkor miért kényszerítjük az ott élő lakosságot arra, hogy esetleg élete végéig, vagy még a következő generációban is, összeroskadó, szűk, vályogfalú lyukakban éljen? Ha valaki megtalálja életlehetőségeit a tanyán és értelmét látja az egyéni áldozatvállalásnak — nevezetesen bevezetteti a villanyt, kutat furat stb. — akkor miért ne korszerűsíthetné lakóépületét is? Nem magyar specialitás a külterületi lakott hely. Nálunk gazdaságilag fejlettebb országokban is vannak elszórt farmok és hegyi települések. Azok fejlesztését ott nem korlátozzák. Akkor miért akarunk mi pápábbak lenni a pápánál? Még azt sem értem, hogy ott, ahol a tanyák bokrosodnának, sűrűsödnének — tehát az utak mentén, a téesz-központok környékén — miért ne épülhetnének új tanyák? Aki házat épít az általában jól meggondolja, hogy hová fekteti be a pénzét? Aki fantáziát lát a tanyai lakóhelyben, az miért ne építkezhetne ott? Egy tanyaépület a külterületen sem foglal el nagyobb házhelyet — tehát földterületet —, mint a városokban. A tanyai lakosság, ha a városokba költözne nem valószínű, hogy ott elsősorban az emeletes bérházakban levő lakásokat igényelné. Családi házat szeretne építeni, de erre alkalmas telkek csak a városok szélén, közművesítetlen területeken lennének. Ezáltal az alföldi városok még kiterjedtebbek lennének, amely csak súlyosbítaná a kommunális ellátottság helyzetét. Arról nem is beszélve, hogy akkor többségük valóban megszűnne mezőgazdasági dolgozó lenni, mert most elsősorban a föld, a közeli háztáji köti őket oda. Olyan kérdések ezek, amelyekre mielőbb meg kell találnunk a helyes választ, hiszen valamit tiltani, de a megoldás lehetőségére rá nem mutatni, ez enyhén szólva furcsa okoskodás. A tanyákkal kapcsolatban az egyik legnagyobb gond feltétlenül a közlekedés. A homoki dűlőutak ősztől-tavaszig valóban rosszul járhatók. Ezek többségének valamilyen felületi kezeléséről feltétlenül gondoskodni kellene. Nemcsak a tanyák érdekében, hiszen joggal merülhet fel az az ellenvetés, hogy azért a néhány tanyáért érdemes-e a dűlőutakat kiépíteni? Világosan látnunk kell azonban, hogy jó utak nélkül nincs igazán korszerű mezőgazdaság sem. A mezőgazdasági üzemek belső szállítási igényei is megkövetelik, hogy járható utak legyenek a földekre, a munkagépek eljuttatásához és a termény betakarításához. Magyarország a közepes sűrűségű úthálózattal rendelkező országok közé tartozik. Belgiumban, Hollandiában, Dániában sokkal sűrűbb úthálózat van. Nem utolsósorban a mezőgazdaság belső szállítási igényeinek kielégítése miatt. Mert amíg a mi rossz dűlőútjainkon a piacra, vagy a vagonba kerül a szamóca, málna, őszibarack, addig poshadt gyümölcscefre lesz belőlük gyakran. Svájcban és más szétszórt településhálózattal rendelkező nyugateurópai országban a jó úthálózat következtében már megoldották a mozgóbolt rendszert, amely menet- rendszerű pontossággal közlekedik az egyes településcsoportok között. A tanya- rendszer kereskedelmi — különösen ruházati és iparcikk kiskereskedelmi —ellátásának javítása véleményem szerint csak a mozgóbolthálózat kiépítésével oldható meg. 4. Forrás 49
