Forrás, 1969 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1969 / 4. szám - Gál Farkas: Két vers

Üvöltesz te is pipaszárral megölt nagyapám, hangodra senki sem figyel, üvöltésedért senki nem ad egy garast se már, de itt ezek a tegnapi Jánosok, Mariskák ma John és Mary névre hallgatnak, s egy teleüvöltött lemez árából zsebrevágnának téged ökreiddel, nádtetős házaddal, asszonyoddal hét gyerekeddel és kalapoddal együtt.

Csavargók a magtalan gyümölcsök alatt harsognak a szél visszafogott trombitái kígyótestű kubai lányok a fák, s rázzák tejszagú mellbimbójukat.

Szaxofonok ezüst torka nyerít, kifeszített kutyabőrök ugatnak, s tomboló kosok inán szólót penget a szakállas nagybőgős.

Ficsúrnak öltözött segédmunkások, csóró egyetemisták filmcsillagokat majmoló habkönnyű leánykák Tiszáinak a bárak rózsaszín-fényű űrkabinjában, arcukon mámorrá cukrosodik a súlytalanság állapota s a dekoltázsok mély árkaiban, a miniszoknyák partszegélyein húsevő növényét bontja a konyakkal locsolt szerelem . ..

Gyere ide kisanyám kamelom a tested oltári az ütköződ csípem ezt a szexet...

Kopott nadrágban járkálok a magtalan

neon-gyümölcsök alatt. Fülembe süvítenek a gitár-hangok

tűhegyes nyilai, extázisba esett szél rázza, csörgeti

a hidroglóbuszt, mint óriás rumbatököt,

űrhajók ütődnek a hold-cintányérnak,

nagybőgőnek látom az eget, ahonnan zizegő csillagokat

hullat a mámoros éjszaka.

Még ezen az éjszakán elérek valahová, eldobom fejemről az álszentek glóriáját, befordulok a harmatot szomjazó nyárfasorba, ahol habzó lovacskák jönnek velem szembe az úton, kapák csorbult éle villan, hajnalok rézkupolája alatt visszhangzik a pacsirtaének. Fekete ágyékszőrű lányok integetnek, csecsük gladiátorok bronz-süvege.

Még ma éjjel elérek valahová

kopott nadrágban, szalonokba nem illő szerelésemben. Elérek valahová, ahol nem vár senki se rám, ahol ha megérkezem valaki mégis elsírja magát és azt mondja: tudtam, hogy eljössz!