Forrás, 1969 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1969 / 4. szám - Hatvani Dániel: Belvárosi délkörök (vers)

S aztán nem történik semmi, csak állunk a hétköznapok erdejében, arcunkat gyémántporral hinti s időtlenné tisztítja az idő.

De addig még itt csavargók a nyerítő szaxofonok, riszáló bébik és a magtalan neon-gyümölcsök alatt. Üvöltenek a szél sárgaréz trombitái, gitártestű mélytengeri halak tátognak a kirakatok akváriumában,

s fülsiketítő robajjal megindulnak a rózsaszínfényű bárak űrkabinjai. Reggelre elérnek valahová, ahol talán megszűnik a súlytalanság állapota.

Uőataani 'Dániel

BELVÁROSI DÉLKÖRÖK

Beton-tálban üveg-kocsonya dermed lassan kihűl a város

ropogtatom füsttől zsírtól ragacsos ujjaim

most ébredek tehénszagú alomra loccsant tejszínű álmaimból

alumínium-szemű stewardesek landolnak a légitársaságok irodái előtt

pislognak rám neon-menetrendek kék és rózsaszín délkörök

déltengerek pagodák parabolikus tetői ötjegyű számok

huszonnégyezerért bármelyik sziget levetkőzne előttem

mesés pálmái alól kitakarná bolyhos szemérmét Tahiti

amit Gauguin legyezget éppen félig festett vásznaival

az Orinoco narancsszörp-hullámaiba térdig gázol a meztelen indiánlány

telt kókuszdió-popsiját oldalt mutatja az alkonyatnak

most zárják a képeslap-kiállítást holnap nézze meg ön is

Párizst az Eiffel csúcsáról kikötővárosok bordélynegyedeit

a bolhacirkuszos bazársorokat középületek aranyeres lépcsőfeljáróit

parkok szökőkutak vizeit melyekből a békalencsét

felzabálták a hippy-k s tintát öntöttek beléjük

a katedráli so kát melyek orgonasípjait eldugaszolta a rádióaktív hamu a hidakat melyeket a diktátorok elfelejtettek maguk mögött felégetni a Tokkaido-expresszt mely alá Matuska Szilveszter nem rakott dinamitot fiatalember itt a vendégkönyv mi a véleménye e földkörüli útról ugye ilyennek látják a világot a milliomosok meg az éhenkórász turisták ömlik nyakamba az anzix niagarája meleg áradat locsolja gerincemet mint gyermekkori dinnyevacsorák utáni álomban vidámparki mutatvány az élet forgó hordójából nem tudok kimászni fény-vitrinek között lökődöm ide-oda palack-rakéták sorfala mentén mini-ágyútalpán homlokom célozza a Courvoisier konyakosüveg műhold-mellű nők ülnek az űrbenyúló bárszékeken áztatják ápolt lábukat vibrafonzenék akváriumában rakódnak rájuk moszatok algák spermával átitatott papírpénzek

12