Forrás, 1969 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1969 / 3. szám - SZEMLE - Balogh József - Miguel Ángel Asturias: A zöld pápa
kategóriáktól, amelyek minden korban, minden irodalomban érvényesek lehetnek. Az írók megítélésében — azt vallja kimondatlanul is — a helyi és történelmi körülmények lehetnek döntőek elsősorban, majd csak ezután kerülhet sor arra, hogy ezek a belső viszonyítási alapok mily mértékben kapcsolhatók külső körülményekhez. Tehát arról van szó: a fentebb említett három fő irányzat adja meg elsősorban a fogódzót arra nézve, hogy a csehszlovákiai magyar irodalom első nemzedékének egyes tagjait miként lehet értékelni. Világos dolog, hogy — itt elsősorban a második világháborúra gondolunk — a nagy nemzetközi áramlatokba ennek megfelelően i s kapcsolódtak bele közülük sokan. Tehát a továbbiakban a fasizmus—antifasizmus, a szocializmus elfogadása, a békeharc stb. ezt a szűkebb keresetet feszegeti. Ilyen szempontból kitűnőnek tartjuk azt az összehasonlítást, amelyet pl. Mécs László és Győri Dezső költészetének azonos szakaszai között elvégez — a nemzeti sorsváltozás figyelembevételével: „Mécs költészete kevésbé érzékenyen reagált a nemzeti sorsváitozásra, az államfordulatra, mint a kisebbségi magyar költők többségéé, a költői világképe ebből a szempontból összehasonlítva Győry Dezsőével fordított arányban fejlődött: a huszas évek elején több általános emberi, a harmincas évek végén pedig több nemzetiségi motívumot tartalmaz. Ez bizonyára azzal magyarázható, hogy Mécs szlovák környezetből származik” (82. 1.). Hoszonnyolc lírikus, huszonhat epikus, a két munkásíró, a két drámaíró és a tizennyolc publicista — egész irodalom! Valóban komoly feladatra figyelmeztet Csanda Sándor — éppígy Turczel Lajos könyve is), amikor a kutatók és az érdekíődők elé tárja az életsorsokban, műfajokban rögzíthető, szerteindázó szlovákiai magyar irodalom gazdag tartományát. Minduntalan arra riasztva az olvasót, serkentve a kutatót: tovább kell írni, tovább kell folytatni a munkát! Úgy tűnik, az egyik legfontosabb és legközelebbi feladat azoknak az irányoknak felmérése, amelyek az első nemzedék indulásánál jelen voltak. Minduntalan szó esik — a monográfia gazdag jegyzetapparátusában is minduntalan erre bukkanunk — az avantgarde-ról, az expresszionizmusról, a modern irányzatokról. Ezeket például feltétlenül fel kell dolgozni — összfolyamatukban. A csehszlovákiai magyar szemszögéből nézve a külföldi, elsősorban a szomszédos országok megfelelőivel. Ez elvezet egy másfajta feladathoz is, amely éppen a könyv olvasásakor ütközik a szembe, jut az eszünkbe újra és újra. Ti.: nemcsak az izmusok ürügyén, hanem az irodalomtörténet teljessége kedvéért a csehszlovákiai magyar irodalmat, annak történetét (most csak az első szakaszra gondolunk egylőre) bele kell dolgozni a Közép-európai irodalmak történetébe, összfolyamatába. Tehát sajátos módszerű „ kom parat iszti ká ra " gondolunk. Úgy véljük, az utóbbi években megindult közös munkálatok, közös feladatok (a tudományos intézetek közötti megállapodások) erre lehetőséget nyújtanak. Az élet, a történelem kijelölte a feladatokat, a tudományos rendszerezés igényli azok elvégzését. Ilyan aspektusból nézve feltétlen örömmel kell üdvözölni és köszönettel nyugtázni Turczel Lajos és Csanda Sándor kötetét. KOVÁCS GYŐZŐ Jttujuei cAngd c/hturias A zöld pápa Nagy feltűnést keltett — és a hitvallás erejével hatott — nemrégiben a Carte Segrete című olasz irodalmi folyóiratban az 1966-os irodalmi Nobel-díj kitüntettjének, Miguel Ángel Asturiasnak a latinamerikai mesztic írók feladatáról közölt vallomása. „Meglágyítani csontjait annak az ábécének, mely a felfedezés óta úrrá lett a jelképek fölött: ez volt és ez is marad a mesztic írók feladata. Nem ismernek félelmet, nem ismernek hátrálást. Nemes nyelvek — latin és spanyol — anyagával dolgoznak, s távolról sem ezek rabszolgáiként, azt vonják ki ebből az anyagból, ami a végletekig fokozott szubjektivitás, ami a gondolatkapcsolás szabadsága, a kötetlen hangutánzás egyenes leszármazottja.” A magyar könyvkiadás többszörösen is adósa Miguel Ángel Asturiasnak, akinek vallomását idéztük. Először is: három évvel ezelőtti hosszabb magyarországi látogatása okán barátjával, Pablo Neruda Lenin-békedíjas világhírű költővel. E látogatás irodalmi „terméke” Megkóstoltuk Magyarországot címmel — (nem egy kecskeméti és Bács megyei vonatkozással!) azóta könyvpiacra került. Mi is közöltünk róla recenziót. Másodszor: bár Asturias mögött rendkívül gazdag írói múlt áll, Ez Elnök Úr című regényén kívül egyebet nem jelentetett meg tőle a magyar könyvkiadás. Az említett kötet magyar nyelven 1957-ben jelent meg. Az adósságból most törlesztett az Európa Könyvkiadó amikor megjelentette A zöld pápa című regényt. 86
