Forrás, 1969 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1969 / 3. szám - SZEMLE - Seres József - Jékely Zoltán: Őrjöngő ősz
Ahhoz hogy A zöld pápa történetét megérthessük, ismernünk kel! Guatemala utolsó másfél századának történetét, de bele kell pillantani az egész délamerikai földrész történetébe is. A többszáz esztendeig tartó spanyol gyarmatosítás után Guatemala 1839-ben lett önálló köztársaság. Gazdasági életének izmosodását a múlt század utolsó évtizedeiben az USA-ból behatoló amerikai tőke akasztotta meg. A századforduló táján hivatalba lépett Estrada Cabrera elnök Guatemala egész területére szóló engedményt adott az United Fruit Company-konszernnek, amely saját vasútjaival, kikötőivel és saját rendőrségével hálózta be és igázta le az országot. A második világháborúban Guatemala az USA szövetségese volt, és így a háború után bizonyos szabadságjogokra tartott igényt. 1950-ben elnökké választották Jacobo Arbenz Guzman-t, aki széles körű földreformot hajtott végre. A nagybirtokosok — közöttük az United Fruit Company — birtokait is felosztotta a parasztok között és hatálytalanította a századforduló idején kötött anakronisztikus szerződést. Az amerikai Társaság azonban fegyveres harcot kezdett Guatemala ellen, Castillo Armas csapatai Usa-fegyverekkel Honduras területéről betörtek Guatemalába és megdöntötték Arbenz kormányát. Hatálytalanították a földreformot a Társaság visszakapta birtokait és valamennyi koncesz- szióját. Ennyi röviden a mag. amely A zöld pápa sztorijának alapját képezheti. De talán még ennyi sem. Hiszen a regény egy trilógia középső kötete, az előző bekezdésekben elmondottak az egész regényciklus alapépítménye. És mennyi ebből a jelen kötetre eső rész? Erre a kérdésre konkrétan már nehéz válaszolni. Az első kötet — a Forgószél — a századforduló táján bekövetkezett eseményekkel foglalkozik, a második — A zöld pápa — az első és második világháború táján történtekkel, míg a harmadik — Az elföldeltek szeme — az utolsó két-három évtizedben bekövetkezett állapottal. Magyar kiadásban azért a középső kötet jelent meg — reméljük csak egyelőre! — mert ez a rész legjobban summázza, legjobban kidomborítja a délamerikai földrész irgalmatlan kizsákmányolását. A regény tartalmát nehéz lenne elmondani, ez nem is feladata egy szűkre szabott recenziónak. A tartalmát át. kell élni! És ehhez a regényt — persze — elolvasni. Ami nem könnyű feladat, mondjuk meg őszintén. Ám, aki hozzáfog, annak kitűnő élvezetben lesz része. Österling, a Nobel-díj Bizottság elnöke a döntést kísérő hagyományos indokolásában elmondotta: Asturias a guatemalai nemzeti sajátosságokban és az indián hagyományokban gyökerező színpompás műveiért kapta az 1967-es irodalmi Nobel-díjat. Hát ebben a könyvében benne van a guatemalai maja indiánok, meszticek és mulattok minden tündöklő folklórja is. Azt is elárulhatjuk: tulajdonképpen nem is regény ez a könyv, hanem hatalmas áradásban zajló szabadvers, fékezhetetlen mesélőkedvvel, tele tűzdelve szürrealista képekkel, misztikus és mitikus hangutánzattal, varázslattal és megejtő stilisztikai játékokkal. Alakjai — Geo Maker Thompson, a kalózból lett ültetvényes út, a regény címadó szereplője, a rokonszenves partvidéki parasztok: a Lucerok, az Ayuc Gaitánok, a Cojubulok és a történet sokszáz szereplője szinte egy gigászi méretű coneráma vászon síkján mozognak, dús élettel töltve meg a könyv lapjait. És még valamit: a gutaemalai szabadságharc eposza ez a könyv. Ez a szabadságharc ma is tart és egyre jobban erősödik. Nem titok: Asturias könyvei — a zöld pápa is! — fölmérhetetlen biztatást jelentenek a felkelőknek. Sándor András kitűnő fordításában olvashatjuk A zöld pápá-t. Ugyancsak ő írta a Nobel-díjas író életművét bemutató tanulmányt is. BALOGH JÓZSEF Qékelíj íZ&Ltáu ^ • •• rr r* Orjongo ősz Jékely Zoltánt mint a természet, főképp az erdélyi tájak életéhez közelálló, ösztönösen lírai, vonzó költőt ismertük meg. A természet élete, az erdélyi tájak és emberek megelevenítése vidám örömöt sugároz, de ugyanakkor már korai költészetében is ott kisért a halálsejtelem. Az élet borzongató szépségét elválaszthatatlannak érzi az élet és halál rejtélyes egységétől. Elégikus hangvétele, meditációra való hajlandósága azonban belső feszültséget, társadalmi kiállást is rejt. S ez természetes is, hiszen a székely népballadákon, a Nyugat költészetén nevelkedett, — verskultúrája, s Apollanier-hatásra utaló zeneisége mély emberi nosztalgiákból fakad. Előbb említett kiállása éppen ezért meg is marad a szegényekhez, elnyomottakhoz, kisemmizettekhez való vonzódásban. Élégiáiba az ő sorsuk, bánatuk szövődik bele. Kitűnően példázza ezt az egyik, még 1935-ben írt versének kezdő szakasza: 87
