Forrás, 1969 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1969 / 3. szám - HAZAI TÜKÖR - Zám Tibor: Árnyékos oldal
iskolát, közel 10%-uk analfabéta. A betörőknél ugyanez a helyzet. (Az adatok 1968-ból valók.) Füiöpszálláson, egy rossz adottságú termelőszövetkezetben végzett felmérés adatai szerint a 16—28 év közötti fiatal férfiak 50%-a, a nőknek 23 %-a nem fejezte be az általános iskolát. A férfiaknak 25, a nőknek 45%-a nyilatkozott úgy, hogy a termelőszövetkezetet csak „egyéb nem létében” választotta. Az egyéni beszélgetések során kiderült, hogy ezeknél a fiataloknál — akik valamennyien ebben a rendszerben nőttek fel — „a társadalmi és önismeret majdnem teljes egészében hiányzott...” A megkérdezettek egyötödét a kultúra semmilyen vonatkozásban nem érdekli, intellektusuk alacsony szintű: jelentős részük a termelő munkában nehezen használható, annyit dolgozik csak, amennyiből igénytelenül megélhet. A fülöpszállási felmérésnek az a legfontosabb tanulsága, hogy a hátrányos helyzet, — amelynek egész sor gazdasági, társadalmi, egyéni oka van akadályozza a fejlődést, az előrehaladást: az ilyen gyengén felkészült, alacsony intellektusú emberekről nehéz elképzelni, hogy képesek lesznek elsajátítani és alkalmazni a modern mezőgazdasági technológiát és technikát, — ami egyéni felemelkedésüknek is megalapozója lenne. Ha most megfordítjuk a kérdést, általában igaz, hogy a jólét, az anyagi biztonság döntő feltétele a korszerű, kulturált életnek, tévedés volna azonban azt hinni, hogy az igényes életstílus automatikusan kialakul, amint az anyagi bázis megteremtődött hozzá. Megtévesztenénk magunkat, ha ezt gondolnánk, nemkülönben akkor is, ha a kulturáltság fogalomkörét leszűkítenénk. Kunszállás községben tíz évvel ezelőtt 240 rádió és I televíziókészülék volt, most 450 rádió és62 tv-előfizetőt tartanak nyilván, ugyanakkor a község 1068 lakásában csak egynek van működő fürdőszobája. A nemrég épült 12 házba már beépítették a fürdőszobát, de nem rendezték be, — kamrának használják. A magasabb életszínvonal talaján nem sorvadnak el maguktól az igénytelenség válfajai. Szeremle község tantestülete 108 alsótagozatos tanuló körülményeinek vizsgálata során kb. 100 család életébe pillantott be. A felmérés megállapítása szerint a családoknak mindössze 7,7%-a él I00C forint alatti összkeresetből, 52%-uk havi jövedelme I5CC—SCC0 forint között van. 20 %-uk bevétele 3000forint fölött. A családok 81%-ának rádiója, 41%-ának tv-je van. Ugyanakkor a lakások 40%-a földes, 24%-a kő vagy cement, és 18 %-ához nem tartozik árnyékszék. A 108 tanuló közül 80-nak nincs önálló fekhelye. A családok 47%-a még sohasem vásárolt könyvet. Az osztálytársadalom viszonyai közt az igények leredukálása a szegényebb néprétegeknél és csoportoknál a puszta létfenntartást szolgálta. (Nagy családosoknál ma is azt szolgálja.) De amennyiben a társadalom átlagszintjén és átlagszintje fölött élő embercsoportoknál az igénytelenség életreflexként jelentkezik, úgy az egyértelműen a maradiságot jelenti. Köztudott, hogy mindenféle maradiság akadályozza a fejlődést. A gyermek és ifjú, aki szű- kebb környezetében az igénytelenséget kapja örökül — haladó társadalmunk maradi polgárának életmódját folytatva — hátrányos helyzetbe kerül, anélkül, hogy ezt észrevenné. A tömegpropagandában és az iskolai oktató-nevelő munkában nagy súlyt kell helyezni a felvilágosító munkára. A megyei aktívaértekezlet legtöbb hozzászólója a kiskorúak közvetlen veszélyeztetettségével és annak kiváltó okaival foglalkozott. Bács-Kiskun megyében 1964—68 között 858-ról megközelítően 3GCC-re növekedett azok 58
