Forrás, 1969 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1969 / 3. szám - ÉLŐ MÚLT - Heltai Nandor: Sisa Miklós
béke, ha a gyarmati uralom megszűnik. Nemcsak a nemzetek között, hanem az osztályok között is az igazság elvének kell érvényesülnie. Látja, hogy éles osztályharc előtt áll Európa és csak úgy lehet a bolsevizmust elkerülni, ha minden ország részt vállal a háború terheiből. A forradalom kérdésében ekkor még Buday Dezső korábbi nézeteit osztotta: azoknak a népeknek a büntetése ez, melyek a haladástól, a reformoktól elzárkóznak. Javaslatai messze túlmutatnak a polgári radikálisták követelésein. Egyértelműen szocialista jellegű változásokat akart. „Nincs más orvosság, mint az összes termelőeszközöknek a közösség általi kisajátítása, áttérés a szocialista világrendszerre.” (Kiemelés tőlem: H. N.) A kapitalizmusnak így is, úgy is vége és e generációnak érdemes ezt az áldozatot — a változásokkal járó megrázkódtatást — vállalni. Népszövetség megalakítását javasolja. A tagországok alávetik magukat a Nemzetközi Gazdasági Tanács döntéseinek, amelyet egyetlen szempont vezérel: a termelés minél hatásosabb koefficiensének elérése a nemzetközi munkásmegosztás alapján. „Mindezek nélkül Wilson pacifizmusa utópia.” Az események alakulása, a jelenlegi világhelyzet bizonyítja, hogy Sisa elgondolásai is távol estek a realitástól. Gondolatai azonban ma is időszerűek, és az emberiség legjobbjainak rokonszenvével találkoznak. Élesebb polémia a földkérdés körül viharzott fel. A Parasztszegénység tanácsai című tanulmány (1919. I. 1.) a szociáldemokraták, Pikier Gyula professzor és a kommunisták agrárprogramját elemzi. Sisa véleménye szerint a földosztás helytelen, reakciós, kispolgári elképzelés. Tovább erősíti a kisárutermelői tendenciákat és a városok ellátását csak kötelező beszolgáltatással, rekvirá- lással lehet biztosítani és nem teszi lehetővé a többtermelést, márpedig ez a döntő követelmény. A parasztszegénység tanácsai, bizottságai által irányított szövetkezetekre van szükség bizonyítja hosszasan, tetszetősen. Csak így lehet a város és falu érdekellentétét megszüntetni, ami a szocialista rend alapvető érdeke. Élesen, nála szokatlan ingerültséggel bírálja a szociáldemokrata vezetők tunyaságát, elvtelenségét. A Munkástanács javaslata és más cikkekben. Az őszirózsás forradalom vezetői hibát-hibára halmoznak: elmaradt a közigazgatásnak a proletariátus kontrollja alá helyezése, a tömegek morális és intellektuális fölemelése a termelés mechanizmusának ésszerű átalakítása stb. „De történt a pártnak egy természetellenes megduzzadása, történt a pártnak kispolgári tömegek által megrohanása. Ezt a rohamot a demokratikus párt nem bírja ki.” Ehhez ma sincs mit hozzátennünk. Az ügy féltése, a világtörténelmi érvényű és kockázatú kísérlet sorsáért érzett aggodalom hajtja, amikor az átalakulás morális, erkölcsi tisztaságáért harcol. Szóban és írásban felháborodva tiltakozik a kommunisták bebörtönzése ellen. „Pesten embereket nem cselekedeteik, hanem politikai nézeteik alapján tartóztatnak le.” Mindezekért a szociáldemokratákat teszi felelőssé. Elutasítja a számító taktikázást, a belső kritika elfojtását, manipulált választásokat. Felfogására igen jellemző „A szocialista társadalmi átalakulás lélektani előfeltételei" című értekezés. Ez először előadás formájában hangzott el, 1919. január 23-án. Azt vizsgálja, hogy a kapitalista társadalom kényszerfegyelmét és kényszerszolidaritását mivel lehetne helyettesíteni. Egyáltalában, hogyan alakult ki a teljes tehetetlenség érzése az Állammal szemben? Hiszen még a burzsoák is alávetették magukat a háború alatt az elnyomó intézkedéseknek. (Kötelező katonai szolgálat stb.) A szocialista társadalom nem épülhet kényszerfegyelemre és kényszerszolidaritásra. „Nekem szent meggyőződésem, hogy a proletariátus felszabadulása csak a proletariátus és nem a vezérek műve lehet, hogy a nagy tömegek értelmi és erkölcsi színvonalának emelése nélkül nem lehet őket megváltoztatni, mert nem akarják, hogy megváltsák őket.” Tizenöt-húsz esztendővel ezelőtt egyértelműen értelmiségi nyavalygásnak, ostoba és káros tétovázásnak minősítették volna Sisa szavait. Valóban. Az általa meghatározott feltételeket csak a győzelmes forradalom teremtheti meg. A hatalom megszerzésének, az osztályharc törvényeinek más a dialektikája. Ám a szocializmus győzelme elképzelhetetlen a Sisa által megfogalmazott követelmények teljesítése nélkül. Éppen ezért foglalkozunk mostanában olyan sokat a társadalmi tudat, közgondolkodás problémáival, ezért hasznos a Galilei Kör egykori elnöke által írt tanulmányok elemzése, ismerete. Az emigrációs évek A Tanácsköztársaság időszakában Sisa nem kért és nem kapott feladatot. Sűrűn találkozott a párt és az állam vezetőivel, akik közül többen igényelték tanácsait, észrevételeit. Sisa remélte, hogy ő is újra bekapcsolódhat a közéletbe. Felesége betegsége azonban közbeszólt. A párt több vezetőjével egyetértésben és orvosi tanácsra szüleihez Fiúméba utazott, ahová férje is elkísérte. Az utazási igazolványt maga Korvin Ottó állította ki részükre. A továbbiakat sógornőjétől Matejka Jánosné, Blüh Rikától tudjuk. Az idős hölgy egész életét a munkásmozgalomnak szentelte. Fiúméban, Molnár Erikák közelében laktak és a sógorától kapott, meg máshonnan szerzett könyvek révén megismerkedett a szocialista eszmékkel. Több európai országban végzett igen felelősségteljes pártmunkát, ült elveiért börtönben is. A harmincas években Moszkvába került, ahol a vörös professzúra elvégzése után fontos párt- és állami beosztásokban dol4* 51
