Forrás, 1969 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1969 / 3. szám - ÉLŐ MÚLT - Mezősi Károly: Petőfi Dunavecsén (II.)

rey Júliának küldött, szintén említette, hogy a Csokonai sírjánál történt elbúcsúzás után „ő a Hortobágyon át hűvös időben Pestre indult, . . . még egyszer szüleit meglátogatandó", a pápai tanévkezdés előtt.” Október közepe táján lehetett már ez a Dunavecsére történt visszatérés. A költő most már csak alig egy hétig időzhetett szülei körében, mert november elején kezdődött az iskola. A búcsúzás Dunavecsétől még azzal az elhatározással történt, hogy Pápán folytatja a tanulást.

Alig ért azonban Petőfi Pápára, más elhatározásra jutott: arra, hogy végképp szakít az iskolával, és színész lesz. Már november 2-án írt levelében közölte ezt a döntését Szeberényi Lajossal:

„Feljöttem, barátom, Pápára, feljöttem, hogy örökre elhagyjam azt, hogy örökre elhagyjam az iskolát. Engem rettenetesen üldöz a sors. Egy borzasztó mélység előtt állok, melyet átlépnem kell, s e lépéssel talán két szívet (szülőimét) repesztek meg. S még sem tehetek másképp. Látd, barátom! színésszé kell lennem, kell, nincs semmi menedék; szülőim nem segíthetnek, s Pápán nincs semmi alkalmam, mellyel a nyomorú filléreket életem tengetésére megszerezhetném. Most már harmadszor színésszé! Lássuk mit ád a végzet. . . Művész és költő! barátom, mint hevülök . ,.”01 — Hasonlóképpen írta meg ellenállhatatlan vágyát a színészet iránt négy hónappal később is, szintén Szeberényinek: „Tehát minden tervem az ott maradhatás ügyében dugába dőlt, s fájdalom- és örömtelt szívvel értem Fejérvárra, hogy Szabó József igazgató (derék) társaságába felvétetém. Örömmel mentem oda, mert a pálya várt rám, mellyért élek, mellyért lélekzem; — de fájdalommal is, mert tudtam, hogy e lépés villámcsapás lesz szüléimre. — Mindenre elkészültem . ..” Kifejezte reményét, hogy a színpadon sikereket ér majd el, „mert nem hiszem, hogy az ég segédkeze ne lenne azzal, ki olly szent célokkal, olly eltökéléssel, annyit áldozva lépett a színpadra mint én!”62

Petőfi csak két napot töltött ekkor Pápán. Orlay még vissza sem érkezett, a tanítás még meg sem kezdődött, amikor nov. 2-án már ezt írta: „Még ma elhagyom Pápát”, Pedig érezte, hogy a vesztébe rohan. Szeberényinek írt leveléhez mellékelt, Az u t o I s ó éj (Pápán) c„ ismertebben Fel köszöntése. bordalát e sorral fejezte be: M i nd e n éljen !....oh csak vesszek én!!

Nem maradt ránk ilyen levele, de biztosra vehetjük, hogy a döntő lépésről szüleit is értesítette. Vagy talán már szándékának közlésével vett tőlük búcsút Dunavecsén! A Pápán töltött idő mindenesetre olyan rövid volt, hogy ez alatt alaposabban körül sem nézhetett, miképp biztosíthatná tanulmányai folytatását. A színészet iránti vágy és „csillogó reménye” erősebb volt benne, mint hogy meg is kísérelte volna a tanulásnak folytatása előtt álló akadályok leküzdését.

Hogy milyen hatást váltott ki ez a lépése, a szüleivel való újabb szakítás otthon, Dunavecsén, azt Petőfi: Fölszedtem sátorfám... c. verséből ismerhetjük meg:

Szegény jó anyámmal fölfordult a világ,

Ráborult fejjel az ágy szélére, s ottan Elveszett fiáért sírt sziveszakadtan.

Édesapám csak egy-két könnyet hullatott,

De azután annál többet káromkodott,

Kicifrázta, mint a szűcs a remek bundát,

S kegyetlen haraggal im e szóakt mondá:

„Hogy tiszta nevemben ilyen foltja vagyon!

Ha föl nem akasztják, én lövöm őt agyon!”

Híre ment e szónak, hozzám is elére,

Nem is tettem lábam apám küszöbére . . .

Azt az újabb másfél éves bolyongást is még „száz tövis” kísérte, amelyik a dunavecsei szülői házhoz történt legközelebbi visszatérésig eltelt.

A második dunavecsei tartózkodás összesen nem volt több, mint egy-egy hét az iskolai nagyszünidő kezdetén és végén. Ebből az időből maga Petőfi csak egyetlen versét keltezte Dunavecséről, a F u r c s a történet címűt. E humoros költeménye valószínűleg dunavecsei, az itteni nép köréből hallott történetet mond el arról, hogy miközben az idősebb férj „öccsurát” figyelmezteti, hogy vigyázzon a fiatal, szép menyecskére, maga „égeti meg a száját”, mert egy idő múlva „felesége magzatját” ringathatja.63

Valószínűleg Dunavecsén dolgozta át az előző évben itt írt Z i v a t a r c. versét, hogy ezt egy versszakkal megbővítve és kissé átalakítva, átstilizálva be is küldje az Athenaeumnak kiadás végett. E verse itt A bujdosó címen meg is jelent.64

Kétségkívül adunavecsei második látogatással függ össze Petőfi ifjúkori költészetének legjelentősebb alkotása, aHazámban című vers. Erősen vitatható azonban, hogy Dunavecsén írta-e. Ezt a kérdés^ kissé alaposabban megvizsgáljuk.

Hazámban c. költeményét Petőfi szintén az Athenaeumnak küldte be, s ez itt 1842. nov. 2-án jelent meg. Különös nevezetessége, hogy a költő először használta alatta aPetőfineve t.65 Számos írói álnév után e második dunavecsei látogatás idején találta meg a költő a Petrovits névnek értelem szerint pontosan megfelelő, ezután állandóan és következetesen használt Petőfi nevet.

Petőfi a Versek 1842—1844. c„ első nyomtatásban megjelent verseskötetének elejére tette a

38