Forrás, 1969 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1969 / 3. szám - ÉLŐ MÚLT - Mezősi Károly: Petőfi Dunavecsén (II.)
Hazámban c. költeményt.” Itt még egyetlen versének szerzési helyét sem tüntette fel. Amikor pedig Összes Költeményei 1847. évi kiadásában először látta el minden versét a szerzés helyének megjelölésével, egyedül a Hazámban c. versalánem írt szerzésihelyet. Nem közölte ezt az Összes Költemények 1848. évi Emich-féle kiadása sem. Irodalomtörténészekre várt így a feladat, hogy aHazámban c. vers írásának helyét megállapítsák. Még a vers írásának idejéről is nézeteltérések alakultak ki. Havas Adolf szerint: ,,Úgy látszik, még 1841 nyarán írta, midőn Pápáról . . . visszatért Duna- vecsére szüleihez, kik harmadfél év óta nem látták annyi viszontagságon keresztülment fiukat.”67 Havas a verset keletkezési hellyel nem látta el. Bárót Lajosdr. véleménye: „Nem 1841., hanem 1 84 2. nyár utolján (augusztus végén) írta Petőfi, még pedig akkor, mikor az 1841—42-iki tanév befejeztével Orlaival ellátogatott szüleihez Dunavecsére . . . 1841-ben nem írhatta, mert akkor tavasszal érkezett haza ... A költemény kezdő sorai is azt bizonyítják, hogy nyáron készült. Keletkezési helye a kiadásokban nincs megjelölve: az elmondottakból kétségtelen, hogy Dunavecse.”“ FerencziZoltána költemény tartalmából arra következtetett, hogy Petőfi e nevezetes költeményét Szabadszálláson írta. Utalva Havas és Baróti nézetének eltérésére a vers írásának idejét illetőleg, azt a nézetét fejezte ki, hogy Petőfi „valamely más formában csakugyan már 1841-ben júniusban megírta, — innen az „arany kalásszal ékes rónaság”, — s 1842-ben ez új formába öntötte. Hivatkozott arra, hogy Petőfi ebben az időben más költeményeit is átdolgozta.69 F e r e n c z i helyesen utalt arra, hogy a „Hazámban nem szorosan véve hazafiúi költemény; benne a Kis-Kunság, a „szülőföld” iránti szeretet szólal meg, melyet viszontlát sok évi távoliét, hánya- tás és szenvedés után.” Vagyis aHazámban cím a szűkebb kiskun hazára vonatkozik. Éppúgy a Kiskunság viszontlátása ébresztette fel benne az öröm érzését, amelyet hazájának nevez, mint ahogy a Távolból c. versének ez a sora: ...Szép hazámba ismerősök mennek... azt jelenti, hogy aKiskun hazájába utazó ismerősöktől akar üzenni, ha majd azok útba ejtik Dunavecsét, elmennek anyja „háza közelében.” Már Kiskunlacházán és Kunszentmiklóson a Kiskunság földjére lépett az, s ezen utazott keresztül, aki tovább utazott akár a már nemkiskunsági Dunavecsére, akár a kskun Szabadszállásra vagy Halasra. Petőfi ilyen h a z á j a b e I i ismerősöktől akart eljuttatni üzenetet édesanyjának. A kiskunsági külön „haza99 fogalma a költő korában még annyira erősen élet az innen származókban, hogy Petőfi 1848-ban, követjelöltsége idején is ezért nevezte a kiskunokat ,,hazámfiai”-nak. Aki nem volt kiskun, azt az itteni városokban egyenesen „külföldi”-nek nevezték. Mindebből következik, hogy Dunavecsét Petőfi nem nevezhette „hazájának", s a Hazámban c. versben kifejezett gondolatok és érzelmek a kiskun hazát illették. A verset sem írhatta Dunavecsén. Valószínű, hogy kifejezetten Szabadszállás kiskun városban sem, hanem valahol útközben a kiskun pusztákon, az „Arany kalásszal ékes rónasá g”-on, az országúti „jegenyék” alatt. Éppen ezért nem tudta konkrétan megnevezni a vers írásának helyét. Az újabb Petőfi-kiadványok is a kiskunsági viszonyok figyelmen kívül hagyásával tették aHazám- b a n c. vers szerzésének helyét Dunavecsére. Még inkább megalapozatlan az a vélekedés, hogy Petőfi azt fejezte ki, az „anyatejnek mézét” is Dunavecsén ízlelte.70 Az „édes szép hazám !" befejező megszólítás is a Kiskunságot illeti. Valószínű, hogy aHazámnabc. vers megírásához az első benyomásokat Petőfi már 1841 nyarán szerezte, de az 1842. évi átdolgozás tette ezt olyan „éretté", hogy megjelenése idején Vörösmarty is „a Petőfi név alatt valami régibb írót vélt rejtezni", miként ezt Petőfinek Bajza elmondta.71 I I I y é s G y u I a megállapítása szerint pedig ez az „első nagy" Petőfi-vers. „Költészetének ez a nyitánya, az első tág lélekzetvétel az újvilágból, a népi és magyar levegőből.”72 AHazámban c. vers megjelenésének napján Petőfi már valahol Pápa és Székesfehérvár között rótta az országutat. A P e t ő f i név hamarosan nemcsak költői, hanem színészi nevévé is vált. Amikor erre az útra rátért, otthon, Dunavecsén a család is új szerencsepróbába kezdett. 1842. november 1-én indították el a kunszentmiklósi mészárszékbérletet, s a nálánál két és fél évvel fiatalabb öccse lett a „székálló”, üzletvezető. Hogyne lett volna otthon szükség Sándor segítségére, s hogy fogadhatott volna el a családtól támogatást tanulmányai végzéséhez, mikor minden forintra a magas bérleti összeg biztosításához volt szükség? Talán még István öccse értette meg leginkább bátyja vágyait és céljait. Egyik későbbi versének sorai erre vallanak: Állj ki bátyám te a síkra! ... Végzetünk könyvében írva: Hogy te a menny s földet bejárd, . . . Én reám vár tagló és bárd. (Sokan kérdezték... c. versében, 1845.)73 39
