Forrás, 1969 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1969 / 1. szám - Hatvani Dániel: Emelkedőn (vers)

(mert míg az igaz — bár egy is — nem szabad addig börtön a földkerekség s míg az ártatlan — bár egy is — ott függ a

addig mindenki hóhér) ezt

kiáltom torkomszakadtáig kiáltom reményem sohase fogytáig meg azt: hogy

még nem tudom harmadnapon

vagy hány esztendők múlva — halottainkból bűneinkből ennen magunkból —

(ó élet

gyötrelmes

és gyönyörűséges)

a meghasadt anyag rettenetéből kiáltom hogy nem tudom harmadnapon vagy mennyi idő múlva de bizonnyal:

hazugságaink múltán múlva gyávaságaink múltán múlva árulásaink múltán múlva barátaim feltámadunk

Hatvani Dániel:

Csatakos, csellengő múltam ott füstölög a völgyben, ködfalta kukoricák és sikoltó jégverés mögöttem.

Hol van a télbe vezető út? Felülről kések zuhognak. Húsomba metszik, kegyetlenül, izzó jelét a holnapoknak.

kereszten