Forrás, 1969 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1969 / 1. szám - Pécsik Dezső: Négyesikrek (vers)
^Pécsik rDeziő NÉGYESI KREK Hej fiúk, víg pásztorai a tűzarcú nyárnak, serény örökösei az egyenesági csűrnek, mint Móricz szegényei hosszába vágtátok a vályút, s csak együtt tudjátok itatni a bégető nyájat. A krumpliföldek szomorú virága vitte a szívdobogásnyi sziveket felzaklatott szívvel, és az apró tenyereket vitte magasba emelve a fénybe, mert kell a villany, a járda, az iskola, afinomlisztű szik szegénységének, és kell az okos játék és felhúzható szomorúság és a perpetuum-mobile derű és sok karaj, füstöltsonka vöröshagymával. A mélytengerek vibráló recehártyája és a mészhajú őskagylók szülte nagy fájdalmak, lázas gyermeke vitte a csontot, csontot, csontot s a feketeszemüregű, földfogsorú illatos koponyákat. — És az orrot ,a pirosat, amit a felkelő Nap kétszer is az ablaküveghez nyomott. Utána hamvas csikók, hosszú vaszora-szőrű szarvasok, zsályák, kakukkfüvek, bazsalikomok, s barnaköpenyű ernyős kaprok bólogattak. A harmadik fiú fehérhajú város bársonykeblét szívta. Pallérozott nyelve a zománcos iskola, ami nem ismeri a kerítésen lógó, fagyott ingről lekoppadó konok kakas-kukorékolást. 20
