Forrás, 1969 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1969 / 2. szám - ÉLŐ MÚLT - Mezősi Károly: Petőfi Dunavecsén (I.)
Pedig ezek az évek, a költő dunavecsei, szalkszenimártoni és dömsödi időzései, olykor hónapokra nyúló tartózkodásai az itt alkotott versek és egyéb művek miatt különös figyelmet érdemelnek. Lényeges életrajzi kérdésekben is éppen e művek tartalma és a Petőfi által megadott egyes dátumok biztosítják a tájékozódást ebben az 1841-től 1846-ig terjedő öt éves időszakban. Petőfi dunavecsei tartózkodásának három szakasza a családja körébe háromszori hosszabb ideig tartó távoliét, szüleivel való szakítás utáni hazatéréssel, megbékéléssel függött össze. Ez az érzés uralkodó helyet kapott itt írt verseiben, s kezdete Petőfi nagyjelentőségű családi költészetének. Dunavecse már nemcsak családtörténeti, hanem az itt írt versek miatt irodalomtörténeti nevezetességű hely Petőfi életrajzában. Olyan állomás, ahol költői törekvéseinek és pályaképének fontos vonásai tűnnek elénk, domborodnak ki, s ahova Petőfi első „nagy” versei kapcsolódnak. Ilyen szempontból még jelentősebb a következő állomás, Szalkszentmárton. E két helység — a költő korában Pest—Pilis—Solt megyei mezőváros — már azzal a számszerű adattal is kiemelkedik a számos Petőfi-vonatkozású emlékhely között, hogy bennük a költő közel másfélszáz versét és egyéb műveit írta. Dunavecsén, Petőfi saját helymegjelölése és filológiai vizsgálódás szerint 31 versét, Szalkszentmártonban 112 versét, két drámáját és egyetlen regényét. Az irodalomtörténeti kutatást, a költő és családja itteni körülményeinek lehető legalaposabb feltárását tehát e helységekkel kapcsolatban különösen fontos feladatnak kell tekintenünk. Olyan költőnél, akire a föld, táj, nép, család, a környezet minden jelensége, múltja és jelene olyan mély benyomásokat tett, mint Petőfire, ezt különösebben nem is kell hangsúlyoznunk. A Petőfi-emlékhelyek jelentőségét másrészt nem csupán az szabja meg, hogy a költőnek ott hány verse született, hanem az is, hogy eltávozva, visszatérve a fővárosba, ide milyen gondolatokat, érzelmeket, sőt írói témát és terveket vitt magával, dolgozott fel Pesten. Az István öcsémhez és a Szülőimhez c. verset pl. már Pesten írta ugyan, de azoknak a benyomásoknak a hatására, amelyek az előző hónapokra eső dunavecsei tartózkodása idején töltötték el a lelkét. Ugyanez vonatkozik A z alföld c. ugyanekkor írt versére, s nemkevésbé a János vitéz vagy A helység kalapácsa témagyűjtésére. Amit az életrajzok Petőfi „faluzásai”-ról szólva úgy említenek, hogy a költő a szülői házhoz hazatért „pihenni”, inkább nevezhetők Petőfi életében és költészetében a tapasztalás és az alkotás, írói célok és tervek szövögetése és részbeni megvalósítása idejének. Ez a jelentősége a dunavecsei, különösen az 1844. év tavaszára eső huzamosabb tartózkodásnak is. I. Dunavecse mezőváros „melynek Földes Urai Földvári Família” Ez a cime Dunavecse 1770. évi urbániumának.0 Részletesen tájékozódhatunk belőle a helység gazdasági és társadalmi viszonyairól. Arról, hogy a színmagyar mezővárosban 331 név szerint feltüntetett telkes jobbágycsalád, 100 házzal rendelkező zsellér s ugyancsak 43 új településű zsellér, akiknek házukon kívül hasonlóképpen semmijük sem volt,10 végül 33 a zsellérnél is szegényebb „subinquilinus”, összesen tehát 507 család adózott és robotolt itt az ország más részein is birtokos Földváry nemzetségnek. A mezőváros igazgatását az urbáriumba foglalt „belső Rend-tartás” úgy szabályozta, hogy a bírói tisztségre az uraság három személyt jelölt, s közülük a lakosság „az Uraság Tisztyének jelenlétében szabadon” választ egyet. A választott bírót azonban rossz viselete esetén az „Uraság” leteheti, sőt meg is büntetheti. A földesúri hatalom így korlátlanul érvényesült. Addig az ideig, míg Petőfi atyja Dunavecsén az 1840-es évek elején bérlői tevékenységét megkezdte, a birtok- és társadalmi viszonyokban változás nem következett be. Fényes Elek földrajzi és statisztikai munkájának 1843. évi kiadása pontosan abból az időből, amikor a költő szülei itt laktak, azt írta, hogy Dunavecse mezőváros földesura a „Földváry nemzetség”, s a helység határát a család „osztatlan bírja”. A solti járáshoz tartozó mezővárosnak 7099 lakosa közül 6912 ref., 155 r. kát., 28 ev. és 4 „óhitű”, vagyis gór. kel. vallású. „Határa részint homokos, részint lapályos és fekete; legelője tágas”, közli a leírás. Nevezetessége a helységnek az innen 1 /2 mérföldre, a ,,vadasi pusztán’’ levő császári és királyi sóhivatal. Vadasnak magának is volt 122 lakosa. A puszta földesura Jankovich Miklós.11 Vadast azért kellett külön megemlítenünk, mert a dunavecsei első tartózkodása idején, 1841-ben írt versek közül Petőfi két verse alatt ezek szerzési helyeként Vadast jelölte meg. A családtörténeti vizsgálódás nem hagyhatja figyelmen kívül annak megvilágítását, milyen lényeges változást jelentett a költő szüleinek életében a kiváltságos kiskun város, Szabadszállás, vele együtt a kiskun „haza” elhagyása, és megtelepedésük a földesúri birtokban levő, Pest—Pilis—Solt megyéhez tartozó Dunavecse mezővárosban. fA jászkunok, amióta 1745-ben sikerült kivívniuk földjük visszaváltásával, a redempcióval kiváltságos helyzetüket, nagyobb politikai, önkormányzati, társadalmi és gazdasági szabadságot élveztek. Itt n>em volt földesúr és jobbágy, olyan mérvű társadalmi és gazdasági megkötöttség, 40
