Forrás, 1969 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1969 / 2. szám - Buda Ferenc: A költő nemcsak a halál rokona - FIATALOK - Prowaznik Géza: Amikor elindultunk (vers)
<J)r&oaznik Qjza AMIKOR ELINDULTUNK Amikor elindultunk a hegyekkel szembe, akkor még hegyek voltak a hegyek, s mi forrasztott-fülű lázadók. S mert mennem kellett velük, ha látni akartam: hol, hogy élnek, így hát lázadó lettem én is, forrasztott-fülű. Aztán egyedül jöttem vissza. Ugyan mit gondolnak rólam most a forrasztott-fülűek, a kék-szemöldökű démonok, kik sötét tanyáikon tán épp méltó büntetésemre írtak ki pályázatot? Csak üvöltsetek az arc nélküli ember homloka mögött — mert unom már kockás arcotokat, szemölcs-nézéseteket, nyálkás hajatokat, hangtalan hangotokat, mert hívatlanul is mentek, de sosem érkeztek meg sehová, unlak már titeket, fogatlan-mosolyúak, ablak-fejűek, sehová-se-sírók, pad-alá-röhögők, mert ágyatokba loptam a halott-Napot, s másnap mégis rossz pénzt nyomtatok a vak koldus kezébe, és aztán megfürödtetek a szökőkút medencéjében, mert balhéra vágytak a ringyóitok, hogy aztán a vizsgálaton titeket okoljanak mindenért, unlak már titeket, mert trapézra vágytok, de árkok pocsolyáiban hevertek, mert karikákat akartok fújni kialudt csikkeitekből, mert átszúrjátok a fületeket, hogy aztán otthon klorocidba mártogassátok, mert megeszitek a poharakat, de nem akarjátok kifizetni, mert megveritek a lányokat, ha nem akarnak engedni állati ösztöneiteknek, de ti szűz feleséget kívántok, mert Napóleon-gallért tűztök a zakótokra,
