Forrás, 1969 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1969 / 2. szám - Buda Ferenc: A költő nemcsak a halál rokona - FIATALOK - Szilágyi Zoltán: Magunk gondjaiban (vers)

de ha róla kérdeznek, csak azt tudjátok felelni, hogy olyat ti nem isztok, mert leköpitek a múltat és esküdtök a mára, pedig ha tegnap nincs, nincs ma sem,

mert az apátokra azt mondjátok: vén gyagyás,

és az anyátok haveri körökben öreglány néven közismert,

unlak már titeket, mert ti is úntok mindent,

unjátok már magatokat is, és jó hogy már az sem kell, hogy megtagadjalak titeket, mert sokat voltam ott ahol ti, de

sosem

veletek.

(Sziláqiji <2fí/fdn

MAGUNK GONDJAIBAN

Olajfoltos pocsolyáiban lépkedve az ősznek, indulsz felvértezve magad gondjaiban új szeleket, új földeket teremteni.

Ernyedő csigolyáinkkal, dacba belefáradt ökleinkkel törtetünk ki tudja hová?

Az utak amúgy is kemények!

Izmaink a tegnapi görcsöktől, a lapátnyél forgatástól zörögnek.

Ha beérünk ahol csak a munkát ismerik, szénportól duzzadt szemünk előtt játszódik minden elölről kezdve,

A munkaidő letelt.

A kormos házfalak közt

botorkál a fájdalmak végét jelző kürtszó.

Levetkőzünk rongyainkból,

izzadságszagú álmainkból

és hókán botladozunk haza

vízhólyagokkal,

meg félkiló tegnapi kenyérrel.

Mert mi ártalmatlanok vagyunk ha otthon kérdőre fognak bennünket. Csak szikkadt nyelvünk habog ostobán, és mosolygunk eszelősen a semmibe. Elnézzük, hogy fejünk felett elnéznek a jószándékkal megkent emberek.

24