Forrás, 1969 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1969 / 2. szám - Hatvani Dániel: Három vers

Imádkozzunk feleim mindannyian:

add meg nekik a mindennapi svájci bankbetétjüket

(természetesen dollárban),

mások verejtékével szerzett kenyerükhöz a tokaji háromputtonyost, emelkedett hangulatot a Mátyás-pincében és a Pipacsban eltöltött estéikhez,

(természetesen a hozzávaló nőkkel együtt),

az itáliai nyaralást és a nyugatról kapott legújabb márkájú kocsit

(természetesen vám nélkül).

Béreljük ki részükre a jövő luxusvonatát és integessünk az egyetlen megmaradt keszkenőnkkel...

Vagy pedig szedjük fel a síneket!

ÜLÖK A GÖNCÖL RÚDJÁN

Nyárfák zászlóit lengeti a kilométer-órával felajzott út.

E száztízes vágtában, Picasso megye-méretűvé felnagyított vásznán lángolnak:

az ájult láthatárba beékelt tanyák, akácléckerítés,

komondorok ínyén csahos villám,

iskolatáska,

telepes-rádió,

űrbe táruló ólajtón át kiúszó lovak mennybéli dobogása,

Doberdót járt dózni ban őrzött telek füstjei,

besüppedt léptek a nagyanyám-szőtte rongyszőnyegen,

abroncsba-feszített őszök,

tébécé-dongák,

m u n kaegység-jóváí ráso k,

átlós kútgémek a mindenség geometriájában,

almák kitakart szűzlány-csecse,

szőlőhuzalok a termékenység üzenetváltásaihoz,

cementpoharak kékköves pereme,

fénytenger zöld hullámaiban felmerülő kalapok, csupa-ránc szoknyák, és homokvert arcok és gazda-okosság szemhunyorítása és sárga szigeteken kőporos falvak és hordók az új fürdőszobában és garázs-tekintélyek visszapillantó csikószemei az ólak szigorú jászolkeretében.

Itt jár velem a csavargó pillanat, lepihen minden kilométerkőre,

pipacsot szagol az árokparton, akáctüskébe fogódzik,

nem méri meg a század hajtóműveivel szinkron szívverésemet,

a szélvédő üvegre vetített jövőt,

tárházak, hűtőfolyosók beton-rendszerét,

gombnyomásra pisáló öntöző-robotokat,

a világ emésztőművébe betáplált gazdasági számításokat,

8