Forrás, 1969 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1969 / 2. szám - Hatvani Dániel: Három vers

a nukleáris biológia szörnyeteg-növényeit,

csak teng-leng az áramló szürkületben, hogy verejtékével bearanyozza a hazaballagó utolsó paraszt arcát.

Kapa, kasza az üvegvitrinben, pacsirtadal a madártani magnótekercsen, lábszáramon már behegedt a gabonarendek hajnali harmatos horzsolása, nadrágom ülepe fényesedik, nejloningemben szikrázom, mint hajdani páncélos vitézek viadal közben, feltöltődöm a szorongás ezer voltjai- val,

pislogok a reflektorok jégesőiben, benzintől gőzölgők, fejem körül vasglória,

napkorongnyi tárcsák tépik gyökereim, eredetem zörgő saroglyábán s elsüllyed a füstölgő szekér, lőcse se látszik, ülök árván a Göncöl rúdján.

Hol keressem őseid, Petőfi Sándor?

Ázom a Kutyakaparó neon-betűinek fényverésében, számolom a parkolóhely ferde csíkjait.

Cigarettázom a műanyag-sövény mellett, korsósört rendelek, mert hiába is feszülnék keresztre pusztáid turista-Golgotáin, hiába is erednék a felhajtott ménesek nyomába, csak emlékezem rólad, mígnem nyelvem az ínyemhez tapad, járkálok a sárga Hold-város alatt, a múlt gőzölgő csatornája mentén, várva, megszólaljanak a fűzfákra függesztett villanyhárfák.

SZIROM SZÉL FOLYÓ

Szélben összefolyó sziromözön diófalomb emelkedőben süllyedőben sziromözönben összefolyó szél lebontott asszonyhajban virágfésű sziromban összefolyó szélözön indák mákgubók háborús televény özönszélben összefolyó szirom ólomkaptárban kerge méhek

Hangoszlopokra felcsavarozott utak tekerednek az éj kerékvetői között száguldók a fény dobpergésében csillag-csapágyak csikorognak árnyképem radarernyők üvegén agykérgem eszmék röntgensugarában megállni tilos behajtani tilos suhannak pipacsok kresz-táblái