Baár-Madas református felső leányiskola és nevelőintézet, Budapest, 1913
Kirándulás az Aldunára
a legszebb virágok nyílnak. Egy magyarul beszélő török, ki már régebben hozzánk csatlakozott, szíves készséggel vezet el a lakására, melyben egyszerűsége mellett feltűnő a tisztaság és rend. A gyermekek valamennyien kipróbálják az egyetlen bútordarabon: a szobában körülhúzódó kereveten, hogy milyen érzés török módon ülni. A kert telve virággal, a rózsák teljes virágjukban állanak. Az ada-kaleh-i különlegességek megízlelése volt még hátra, melyet Medve Zoltán főispán úr szívességéből élveztünk, ki ott családjával együtt hozzánk csatlakozott. A következő állomás Herkulesfürdő volt, mely érdekes fekvésével, remek vidékével, fejlett kultúrájával méltán kápráztatta el a nézőket. Megnéztük a rablóbarlangot, melyből egy sziklába vágott alagút a hegy túlsó oldalához vezet, felmenlünk a Schneller- kilátóhoz, a szomorú emlékű fehér kereszthez, honnan a kilátás tündéri szép. Az új és régi Herkulesfürdő épületei parányi pontoknak látszottak onnan, a Cserna regényes völgyében. Esténként növendékeink levetették kirándulóöltözetüket, s csinosan átöltözve jelentek meg a vacsoránál. Az első estén, feledve a nap fáradalmait, a gyógyteremben még táncoltak is, ha tőlük függött volna kivilágos kiviradtig, így az Igazgatónéni engedelmével 11 óráig. Általános volt a vélemény, hogy a herkulesfürdői másfélnapi tartózkodás volt az út legkellemesebb része. így a túra 5. napján, kora hajnalban kissé szomorúan indultunk Petrozsény felé. A kirándulás második része nem annyira mulatságos, de nagyon tanulságos volt. A délelőtt egy részét Karánsebesen töltöttük, ahol bejártuk az egész várost, megnéztük a határőrség eltörlésének emlékére emelt királyszobrot. A hosszú utazás fáradságait bőségesen kárpótolta a Zsil völgyében tett kirándulás. A román határtól gyalog sétát tettünk, mely, sajnos, útlevél nélkül csak '/4 óráig tarthatott. A Zsil magas gránithegyek között halad, melyeket a lehető legszebb és leggazdagabb virágtakaró fed be. A viz helyenként óriási szikladarabokat, máshol gyökerestül kitépett százados fákat hozott magával, jelezvén, milyen ellenállhatatlan az ereje. A vidék szépségéhez és vadregényessé- géhez semmi sem hasonlítható. Az út — melyet viszafelé kocsin tettünk meg — egy szegényes viskókból álló román falun vezetett keresztül, hol bementünk az egyik házba s megnéztük az abban levő lakást. Az alacsony ajtón csak lehajtott fejjel lehet bemenni a sárral tapasztott, rossz levegőjű, szobának nem nevezhető odúba, hol hihetetlenül kevés és primitiv a bútorzat. A ház asszonya 29
