Baár-Madas református felső leányiskola és nevelőintézet, Budapest, 1913
Kirándulás az Aldunára
sietett, nemzeti szokásához híven, bekötni a fejét, hogy az idegenek előtt illendően jelenhessék meg. Megmutatta a maga szőtte- fonta ruháit, melyek mindenikén van valami kézimunka, némelyiken igen szép motívummal. Még ezekben a kezdetleges viszonyok között élő, s a kultúra ily kezdetleges fokán álló emberekben is van művészi érzék — mondták a gyermekek s a szegényes viszonyokat látva —talán hálásan gondoltak saját jólétükre! Visz- szatérve Petrozsényre a város szélén levő Kalváriahegyről az egész vidék szemünk elé tárult. Délután a Salgótarjáni Kőszénbánya R.-T. szívességéből a szénszállításra berendezett keskeny vágányú villamosvasút egyik személyszállító kocsiján kimentünk a bányamüvekhez. A szénbányába hosszú, keskeny, sáros és sötét folyosó vezet, honnan liften lehet lejebb menni. Hogy a forgalmat ne akadályozzuk, csak nehányan mentünk le 60 m.-ig, s igy csak a bányamunka nehéz és fáradságos voltáról szerezhettünk benyomást. A bánya levegőjét egy óriási, villanyerőre berendezett ventillátor tisztítja állandóan, melynek működését egy mérnök volt szíves megmagyarázni. Azután a kincstári szeparátort néztük meg, bámulva a technika fejlettségét, a gép emberi erőt legyőző nagyszerű munkáját. Este Dévára érkeztünk, ahol egész modern berendezésű szállodában aludtunk. Reggel egy 4 órai kocsi-út után érkeztünk Brádra, hol a bányatársaság múzeumát, majd Európa legnagyobb aranyzúzóját néztük meg. Bent a zúzóban óriási a zaj, a legerősebb kiáltás is elvész, a munkások nagy része teljesen süket. Egy megállított gépen tanulmányozhattuk a zúzó szerkezetét. A hatalmas, villanyerővel hajtott vastörők porrá zúzzák az aranytartalmú kőzetet, a porrátört anyagot az állandóan folyó víz higannyal bekent rézlapokra viszi, hol az arany és higany foncsorrá válik, ebből elpárologtatják a higanyt, s visszamarad minden jónak és rossznak kútforrása, az arany. A bányák és a zúzó, sajnos, egy német részvénytársaság tulajdonában vannak, melynek Vilmos császár is részvényese, s óriási haszonnal dolgozik. Alkonyaikor érkeztünk Dévára vissza, ahol a festői szép fekvésű várba sétáltunk fel, mely IV. Béla idejében épült, s a későbbi háborús időkben, különösen a Hunyadiak korában fontos védelme volt a környéknek. Ma a hegy oldalán levő sétánnyal a dévaiak kedvelt kiránduló helye Az utolsó napon a vajdahunyadi várat is megnéztük, mely könnyen megközelíthető és jó karban tartott. A vár a XIV. sz.-ban 30
