Baár-Madas református felső leányiskola és nevelőintézet, Budapest, 1913
A francia nyelv tanításáról
Ami a kiejtést illeti, a legegyszerűbb célkitűzés az volna, hogy tanítsuk meg növendékeinket úgy beszélni, mint maguk a franciák. Csak azt felejtik el ilyenkor, hogy a beszélt francia nyelv mily változó vidékek, egyének, alkalmak és divatáramlatok szerint. Ehhez járulnak még az iskolai gyakorlati nehézségek: a tanulók váltakozó száma, tudásuk különböző foka s annak az időnek az aránylag csekély volta, amely a szerveknek idegen nyelvi begyakorlására fordítható. Nézetünk szerint teljesen meg lehetünk elégedve, ha növendékeinket nem is tanítjuk meg ügy beszélni, oly tökéletességgel, ahogy pl. a született franciák beszélnek, de megtanítjuk őket igazán helyes francia kiejtésre, vagyis ügyelünk az egyes hangzók helyes kiejtésére, a hangsúlyozásnak helyes voltára és a szavaknak nem szakgatott, de folyékony, mondathangsűlyos kiejtésére. Kérdés tárgya lehet még, mennyiben engedjünk (eret az iskolai tanításban a meghitt, családi körbeli kiejtésnek? Ezt a kérdést nagyon egyszerűen, tagadóan kell elintéznünk. Nem baj, ha növendékeink nem a legújabb változás vagy divat szerint beszélik a francia nyelvet, hiszen végtére mégsem az utcának, a vasútnak és a hoteleknek tanulunk s felesleges oly áramlatoknak hódolnunk, amelyekkel szemben nagyon művelt, idősebb franciák is konzervatívek maradnak. Természetesen az egyes hangzók helyes kiejtése még nem a végcél. A beszélt nyelvben nem egyes hangokról, hanem hangkapcsolatokról van szó s az egyes szavak helyes kiejtése után a szókapcsolásokra és mondatkapcsolásokra kell ügyelnünk. A fő tekintetbeveendők: a szavak összeolvasása, vagyis az úgynevezett liaison s a mondathangsúly kiemelése mellett az egyes hangok mennyiségi és minőségi tulajdonságainak állandóan éles feltüntetése. A kiejtés begyakorlásának ezek szerint egyes, különálló szavakból kell kiindulnia. Oly szavakból, amelyek semmi nehézséget nem okozhatnak. Az így tanult szavakból állítunk össze később igen egyszerű kis mondatokat. A fő e bevezető gyakorlatokban a gyors tempó, a felelők állandó változtatása, az állandó ismétlés s legeslegelsősorban az elnézést nem ismerő szigor a legkisebb hibával szemben is. Ami már most a beszédet illeti, épp úgy, mint a kiejtésnél, itt sem szabad az iskolában maximális követefményekkel előálla8
