Baár-Madas református felső leányiskola és nevelőintézet, Budapest, 1913
A francia nyelv tanításáról
szóbeli gyakorlatokat s a nagyon is betüszagú tanítást fel igyekeznek cserélni a tanárt és tanulót egyaránt foglalkoztató és buzdító eleven tanítással; a tananyag tárgyi ismereteket nyújtó elemei iránt sem közömbösek s arra törekszenek, hogy módszeresen felépített olvasmányköreikből növendékeik az idegen nemzetnek lehetőleg teljes kultúráját megismerjék. A nyelvtanítás különböző irányának hívei között természetesen erős vita fejlődött ki s e vitatkozásból két módszer válik ki élesen szembeállva egymással; a természetes vagy direkt, vagy közvetlen módszer az egyik, a mesterséges, a reflektáló vagy alkotó módszer a másik. Az előbbinél a kiindulás a szemléletből történik, vagyis az idegen nyelvi anyagnak érzéki felvevéséből s ehhez járul az utánzás — ami a puszta reproduktiotól a variatioig terjed —, az idegen idiómába beleszoktatás, csakis a legszükségesebb analysis, a szabályok tapasztalati leszűrése s elsősorban is gondolkodást, elmélkedést nem igénylő gyakorlati képesség, a beszédképesség. A cél pedig a jelenkori, mindennapi átlagnyelvnek szóban és írásban elsajátítása, a nyelv konkrét elemeinek az elvont, abstrakt elemeivel szemben előnybehelyezése s az idegen kultúrának érzékelhető képleteiben való megismertetése. Az ellenkező módszer az elszigetelésből indul ki, vagyis az anyag elszigetelt, a többi résztől különszakított részéből, distink- tió és reflexió segítségével halad tovább és az adott szabályokból való levezetéssel, ismert normák szerinti szerkesztésekkel halad tovább, a tanulás egy lehető nagy részét logikai műveletekre vezeti vissza, a tanulásnak tudatossá tételére törekszik, az idegen nyelvet állandóan párhuzamban tartja az anyanyelvvel, a hibátlanságot tekinti a főcélnak s többre becsüli az írásbelit a szóbelinél. A küzdelem a két irány között még egyre tart, aminthogy a múltban is mindig tartott. Szemléltetés és utánzás az egyik oldalon, szabályok és szerkesztés a másikon, ez az örök nagy ellentét a nyelvtanításban. S amikor az egyiket tűlságba viszik, megjelenik újra visszahatás és örökös reform-mozgalomképpen a másik! De bármelyiket kövessük is, ugyanazok a feladatok várnak majd megoldásra. A megoldás módja természetesen a mi tanítói álláspontunktól függ, de a módszertani kérdések ugyanazok. 1. Az első kérdés a kiejtés elsajátításának mikéntjére vonatkozik s magába foglalja azokat a kérdéseket is, hogy vájjon a 6
