Baár-Madas református felső leányiskola és nevelőintézet, Budapest, 1912
Hat nap a Tátrában
szórakozott a száműzetés oly keserű óráiban, ezzel tudta elkergetni a kétségbeejtő gondokat és gondolatokat, amelyek zakatoló és fárasztó munkája közben talán nehezebben tudtak közelébe férkőzni. A legszebb benyomásokkal gazdagodva hagytuk el a Felvidék e legnagyobb városát és htunkat festői vidéken a Hernád folyó völgyében folytattuk. Hol itt, hol amott tűnt fel a természet egy- egy csodás alkotása! Zöldelö erdők és helyenként a legkülönfélébb alakú sziklaóriások kísértek. Végre megpillantottuk óriási messzeségben a Magas-Tátrát. Felhőnek gondoltuk előbb, de aztán lassanként gyönyörűen bontakozott ki előttünk. Valami felséges látvány volt. A lenyugvó nap utolsó sugarai megtörtek a hófedte csúcsokon; fényárban úszott az egész vidék s ez oly csodás ellentétben volt a fenyvesek haragos zöldjével! És itt, e gyönyörű hegyek közelében töltöttünk el több boldog napot. Meglátogattuk a Felvidék legérdekesebb városait; bejártuk a fürdőhelyeket és úgy, de úgy szerettünk volna felkapaszkodni azokra a magas sziklacsúcsokra, ahonnan a népmonda szerint valamikor régesrégen Thököly fia egy pásztorleány számára le akarta hozni a karbunkuluskövet és ahol szörnyű halálát lelte. Történeti emlékekben a felvidéki városok között leggazdagabb Lőcse. Lépten-nyomon találunk itt történeti reminiszcenciákat keltő régiségeket. Legnevezetesebb műemléke a lőcsei városháza, mely a régi építőművészet egyik legcsodásabb alkotású remeke. Mohos falai és tornyos teteje már messziről érdekes külsőt kölcsönöznek az épületnek s ezt a benyomást még fokozza egész belső berendezése. A tanácsterem jó nagy helyiség, közepén hosszú zöld asztal foglal helyet, támlás székekkel körülvéve. Komor képpel járkáltak itt egykor Lőcse nagyjai, miközben az ország dolgain vitatkoztak és a haza sorsán töprengtek, — vagy pedig a Késmárk ellen indított hadjáratok esélyeit beszélték meg. A lőcsei múzeumban is sok érdekes régiséget halmoztak fel, többek között óriási kincsesládákat, sokszoros vaszárral ellátva. Lőcse nevét talán legismertebbé Jókai regénye, „A Lőcsei Fehér Asszony“ tette. A benne feldolgozott eseményeknek történeti alapjuk van. A „Fehér asszony“-nak, Géczi Júliának képe még most is látható — igaz, hogy renoválva — azon a kis faajtón, amelyen állítólag a labancokat Rákóczi harca idején a várba engedte. Abban a helyzetben ábrázolta a festő, amint hivogatólag integet. Nem kevésbbé érdekes az úgynevezett „Kettenhäuschen“ sem, mely régi időkben a város piacán állt s ugyancsak fontos szerepe volt a polgárok erkölcsi életében. Ide 17 2
