Baár-Madas református felső leányiskola és nevelőintézet, Budapest, 1912

Hat nap a Tátrában

zárták be a nőket, ha este egyedül jártak az utcán; közszemlére tették ki őket. Makacsul is ragaszkodnak ehhez a derék lőcseiek.

Régi riválisa Lőcsének a Szepesség másik történelmi helye, Késmárk. Lőcse már régen is inkább az arisztokrácia székhelye, a vármegyei gentry központja, Késmárk a kereskedelem gócpontja és a polgárság védbástyája volt. Ez ellentét most is nyomokat hagyott. Lőcsén a jómódú nemesség szépségre is törekedett és így műemlékeket is hagyott ránk; a késmárki polgárság inkább a reális szolidságot nézte, amelyre százados küzdelmeiben nagy szüksége volt, ezért csak erős falakat, úgyszólván ledönthetetlen kőházakat hagytak itt ránk a régi századok. Késmárk a Thököly-család ősi fészke. E család a várossal állandó villongásban állott. Ezért volt a Thökölyeknek szükségük arra az erős várra, amely — részben renoválva — ma is látható és melynek főkapuján ott díszük az egyesült Thököly-Thurzó-címer.

A felvidéki városokban általában nagy gondot fordítanak a templomok építésére. Késmárkon is egész újonnan épített hatalmas evangélikus templomot találtunk. Kriptájában helyezték el 1906-ban Thököly hamvait, ugyanakkor, midőn Rákócziékat is hazahozták. Ez új templomot jóval felülmúlja érdekesség tekintetében a régi fatemplom, melynek építése III. Károly idejére esik. Kár, hogy a templom mennyezetén levő érdekes képek már nem igen látszanak, mert a becsurgó eső majdnem teljesen lemosta őket és csak helyenként tudtak az időjárás viszontagságainak ellentállani. A sekrestyében különösen megragadta figyelmünket egy kemény tiszafából készült hosszú lóca, amelynek még a megmozditása is nagy erőfeszítésbe kerül. Mi persze versengtünk és egymásután próbálgattuk ki rajta erőnket.

Késmárk, mint kereskedő- és gyárváros sem megvetendő. Erről mi is meggyőződtünk szövő- és hímzőgyárának megtekintése által. El se tudtuk képzelni addig, hogyan készülnek azok a csodás szövetek és batisztok, amelyeket a kirakatokban annyiszor megbámultunk. S most magunk előtt láttuk a szövetkészítés legapróbb részleteit, minden titkát, a durva vászontól a legfinomabb batisztig.

így egészen új ismeretekkel eltelve hagytuk el a várost s időnk hátralévő részét a pompás vidék megismerésére és megtekintésére fordítottuk. Az egész útban leginkább talán az annyiszor emlegetett dobsinai jégbarlang vonzott minket, mely igazán minden képzeletünket felülmúlta. Ily szépet csak a mesében lehet találni. Nagyon-nagyon sokáig tudtunk volna elgyönyörködni azokban a

18