Baár-Madas református felső leányiskola és nevelőintézet, Budapest, 1912

Önismeret. Türelem.

munkától való idegenkedés. A nem olvasás sokkal jobb, mint az érzéki, léha könyvek olvasása, mely ábrándos képeket fest, amelyektől a józan, igazságos való élet nagyon is távol van, a harmadában, negyedében való olvasgatás pedig a türelmetlenségnek, határozatlan tudásnak, félműveltségnek forrása. Egyetlenegy jó és figyelemmel elolvasott könyv többet ér, mint ezer rendszertelenül átlapozott, mely csak zavart okoz és egyéni jellemünk megformálódását megakadályozza. Az erkölcsi, a lelki világban is úgy áll a dolog, mint a fizikai világban, nem a magunkhoz vett táplálék mennyiségétől függ testünknek ereje és egészsége, hanem attól, mennyit tud áthasonlítani, felhasználni.

Az élet olyan rövid, az olvasmányok száma olyan nagy. Kevés, de jól megválasztott könyvet olvassunk, de azokat aztán behatóan s úgy, hogy közöttünk és azok között a jó ismerősnek, sőt a meghitt barátságnak viszonya mindvégig megmaradjon.

Önismeret, önuralom: szép szerzemény, ha megszereztük, szép vagyonunk van, amelynek az a jó oldala is megvan, hogy egészen a magunké, elkísér mindenüvé, velünk virraszt még betegágyunkban is. Ezekben a sorokban erről a vagyonról volt szó, meg arról, mit tehetünk mi magunk megszerezhetésük érdekében. Ismét feltesszük a kérdést, lehetünk-e urai önmagunknak? Lehetünk-e mesterek az önuralomban? Valamikor jóformán egész Németország lázban volt, amikor egyik nagyratermett fia (Kant) fejtegetése nyomán kimondotta idevonatkozó vezérlő gondolatát: Megteheted, tehát meg kell tenned (kategorikus imperativus: „Du kannst, du sollst“). Az idő igazat adott a nagy embernek, de kijelentéséhez néhány szót tett hozzá a gyakorlati életből leszűrt tapasztalás: „Megteheted, ha az Isten is megsegít “ Megteheted, ha erőidet megfeszíted és a Szabadítóra támaszkodol.

Félre minden kislelküséggel. Az Istenre támaszkodó akarat, kitartás győzedelmet arat. Hit és munkásság együttvéve nagy erő: e jelben győzni fogsz és tapasztalni fogod, mily hűen váltja valóra az Isten a beléje helyezett reményeket, ha magad sem rettensz vissza a küzdelemtől.

Csak ne okoskodnánk véges elménk észokaira támaszkodva örökké! Nincsen-e megírva: „Tett halála az okoskodás.“ Locke, az angol bölcselő, haláloságyán arról beszélt, hogy az embernek nincsen oka a panaszra, mert az Isten adott elegendő erőt agyának, karjainak és szívének, hogy üdvösségén dolgozzék. Tehát dolgozzunk. Tedd kötelességedet, a többit pedig bízd az Istenség vezető kezére.

13