Baár-Madas református felső leányiskola és nevelőintézet, Budapest, 1912
Önismeret. Türelem.
koriás erősít. Úgy neveljük magunkban, mint az élet egyéb javainak használatát. Eszköze a gondos ellenőrzés. Franklin naponkint számbavette hibáit, hogy szemei előtt legyenek „ellenségei“, akikkel küzdenie kell. Egyszerű eszköz. Vegyük igénybe. Hibáról van szó, szóljunk így: ma kivonom magamat e gyengeség alól, estve összegezzük az eredményt az elhatározással : d’etre encore plus sage. Kicsiségek? Kevés is elég naponkint, ha meghozza a keveset. Az idő nyom nélkül nem múlik el, esztendők folyamán sok kicsiny sokra megy és e ponton egy hatalmas tényező jön segítségünkre idővel: a szokás. Először minden nehezen megy, még a járás is. Gyakorlás teszi a mestert. Gyakorold az önuralmat, a türelmet és mester léssz benne. Ne panaszkodj, sopánkodván, szűk és fanyar lelkűiét bélyegét hordozván. A kényelmeskedők, akik sajnálják a fáradságot a gondolkozásra, a gyöngék, akiknek akaratereje nem izmosodott meg, éppen olyan kevéssé urai önmaguknak, mint a falevelek, amelyeket magával sodor az őszi szél. A felületesség táplálja a felületességet, a türelmesen végrehajtott munka edzi az önuralmat. Annak a kézimunkának az elkészítése, amelyet befejeztünk, annak a feladatnak a megoldása, amelyet megoldottunk az akarat uralma alatt, nemcsak önmagában véve becses, becses nemcsak azért, mert a nemes érdekében tett erőfeszítések a tudatban jutalmaznak, hanem becses különösen azért, mert készséget teremt a lélekben arra, hogy az akarat újra és újra érvényesüljön. A természet nagyon pontos számtartó. Az apró erőfeszítéseknek, sikereknek az a hasznuk, hogy mindegyik a maga hányadával hozzájárul a türelemnek, az önuralomnak a megedzé- séhez, a jó szokások kiformálásához. Végre is, a legnagyobb dolog is temérdek apró részből áll és ha valamely magas hegy, pl. a Montblanc megmászása nagy dolog, alapjában véve nem áll egyébből, mint sok sok lépésből. Az előbbiekkel kapcsolatban egy dologról kell még szólani, ami az önfegyelmezésnek lehet hathatós támasza, de lehet melegágya a lustaságnak is. A jó könyvek jóbarátaink, békések, kellemesek, tanulságosak. Az érzéki, léha olvasmányok azonban nem építenek, hanem ami már meg van építve is, lerontják. Ám e tekintetben még más veszedelem is érheti az embert. Még a legjobb könyv is káros' ha felületesen olvassuk, mert táplálékot ad a felületességnek, átsiklik a lapokon, fejezeteken, kiszemezi az érdekesebbnek Ígérkező mondatokat, miközben meglazul a figyelem, belopózik a kitartó, komoly 12
