Baár-Madas református felső leányiskola és nevelőintézet, Budapest, 1921
I. Iskolánk múltja
6 Az új elnök intézetünk tanulmányi rendjére vonatkozó programmjában különösen az idegen nyelvek gyakorlati elsajátításának fontosságát hangsúlyozta. Egyébiránt azóta nem volt egyetlen fontos kérdés az intézet életében, melynek sikeres elintézésében irányadó szerepet ne játszott volna. Az intézet iránti állandó érdeklődését, szeretetét legjobban jellemzi az a lelkes gondosság, az az önzetlen, odaadó' munkásság, amelyet az intézet érdekében több mint egy évtizede fáradhatatlanul kifejt. E tanév végeztével megszűnt az elemi iskola s ismét minden erőnket a felsőbb leányiskola fejlesztésére fordítottuk. A növendékek létszámának növekedésével ekkor már szűknek bizonyult az Albrecht-úti helyiség s a 4. iskolai évet már az iskola jelenlegi, bár még mindig csak ideiglenes hajlékában kezdettük meg több új tanerővel. Ez időben már Marusák Pál min. biztos úr gyakorolta az állami felügyeletet, ki a tanítási módszert kifogástalannak találta, különösen kiemelte az idegen nyelvek sikeres tanítását, elismeréssel szólt az intézet családias neveléséről s a szeretetteljes bánásmódról, melyben a növendékek részesülnek. Az 1912. év júniusában dr. Darányi Gyula elnök úrnak kegyeletei hangú emlékbeszéde kíséretében lepleztük le nagy alapítóinknak dr. Darányi Ignác őnagyméltósága által olajba festetett arcképeit. A 6. évet már 72 tanulóval s 3 új középiskolai tanerővel nyitottuk meg. Ekkor már követelöleg lépett fel iskolánknak az az eddig is fontos, de ily élesen még sem jelentkező szükséglete, hogy a nevelés és tanítás munkájának kívánt sikerét támogató saját helyiségben találjon végre állandó hajlékot az intézet. Ám, amint említettem is, már itt, a sikert ígérő kezdeten letört ebbeli igyekezetünk. A következő 1913—14. iskolaév befejeztével kitört a világháború, amely még a fejlődés zsenge éveinek erőfeszítö küzdelmeiben vívódó iskolánkra könnyen végzetessé válhatott volna. Tanulói száma fogyatkozni is kezdett a háborús zűrzavarok, közlekedési nehézségek miatt. A tanítás idejének pontos kihasználásáról is le kellett mondanunk a háborúval kapcsolatos gátló körülmények miatt. Am tanárikar és tanulósereg csakhamar megtanult alkalmazkodni a megváltozott viszonyokhoz, é.s nem csupán híven megőrizte a már kiküzdött eredményeket, (hanem időszerű munkairányok felkarolásával még mintegy résztyett a háborús sebek gyógyításában. Kötöttek, varrtak a növendékek és tanítónők a harctéren küzdő katonáinknak, gyűjtöttek a hadiárvák javára, jegyeztek hadikölcsönt, rendeztek nagyszabású jófékonycélú előadást stb. ' A tantestület tagjai a komoly események hatása alatt nagyobb terjedelmű munkakört vállaltak, önképzökörszerűleg irodalmi estéket rendeztek, hogy ezáltal is lehetővé tegyék a német és francia nyelvnek intenzívebben és nagyobb eredménnyel való tanítását. A következő iskolai évben pedig — sok szplő kifejezett óhajtására — a felsőbb leányiskolát továbbképzővel egészítettük ki, melynek keretében pótolhatták a jelentkező növendékek eddigi elméleti és gyakorlati ismereteik hiányát. Minthogy a háborús viszonyok megakadályozták az előkelő, vagyonos szülőket abban, hogy leányaikkal külföldi intézetben végeztessék el utolsó iskolai évüket, ez a továbbképző tanfolyam neigcsak hiánypótló volt, hanem világos bizonysága és felemelő példája annak, hogy nemzeti oktatásunk és nevelésünk minden irányban diadalmasan veszi fel a versenyt a tőlünk — ipagyaroktól — meg nem érdemelt nagyratartással pártolt idegennel. A 10. év már a minisztérium által kiadott új Rendtartás' jegyében folyt
