Baár-Madas református felső leányiskola és nevelőintézet, Budapest, 1921
I. Iskolánk múltja
7 le. Az intézet igazgatótanácsa ugyanis azt határozta, hogy a 86100/916. sz. min. rendeletben foglalt átmeneti intézkedések életbeléptetésével az 1916. szept. 1.-től kezdődőleg felsőbb leányiskolánkat „felső“ leányiskolává szervezi át. Elvben azt is kimondta már ekkor, hogy törekszik a gimnáziumi típus szervezésére is, de tekintettel a fennforgó nehéz viszonyokra s az iskolaépületnek szűk voltára, melynek tantermeibe csak korlátolt számban vehetők fel növendékek, egyelőre a gimnáziumi típus életbeléptetését függőben hagyja ugyan, de a helyiségek kibővítése érdekében illetékes helyen az intézkedéseket megteszi. Ilyenformán iskolánk mint „felső“ leányiskola kezdte meg működését az 1916. év szeptemberében 105 növendékkel. Ez év egyik felemelő eseménye, hogy néhai br. Györffy Márta volt kedves, finomlelkü növendékünk emlékezetébe a br. Györjfy Márta-alapot létesítettük, melyből egykor a kecskeméti Madas-Árvaház egyik érdemes tanulójának neveltetési költségét kívánjuk fedezni. A 11. évben nagy fájdalmunkra elvesztettük dr. Szőts Farkas igazgató- tanácsost, intézetünk nagy pártfogóját. A tanév egyébiránt jelentősebb események nélkül folyt le. Már-már azt hittük, hogy végire visszatérhetünk mindennapi rendes munkánkhoz s tanulmányaink, hivatásunk teljesítésében többé akadályozva nem leszünk, — de nagyon csalódtunk. A gyászos emlékű októberi forradalom, majd később a spanyol-járvány miatt a tanítás többször, huzamosabb ideig szünetelt. Jött a kínos nevezetességű proletárdilctatura, elzüllöttek általában az iskolák, megszüntették a vallástanítást, megbontották a rendet, fegyelmet a népboldogítók, megmételyezték a fiatal lelkeket mindenfelé, de a mi iskolánk nem hódolt be, —- továbbra is keresztyén elvek alapján dolgoztunk hazánk szebb jövőjéért s eszélyes módon iparkodtunk a növendékek lelkületűt megóvni minden káros behatástól. Hogy ez az eredmény mennyi idegölő munkával, tűrő szenvedéssel, törhetetlen akaraterővel és sokszor életveszéllyel volt egybekötve, azt csak a tanári testület és az intézet igazgatósága tudja. De a növendékek otthoni jó nevelése is ellentállott az új népbolondító eszméknek. így — bár erre kívülről több oldalról felszólíttattak — fgrde irányban befolyásolhatók nem voltak, magatartásuk, szorgalmuk, továbbra is kifogástalan maradt. Számbaveihető anyagi kárunk a kommunizmusból és a román megszállásból kifolyólag nem volt, az iskola épülete más célra fel nem használtatott. A 13. évben iskolánkat internátus nélkül nyitottuk meg, mert egyrészt a rendes élelmezést biztosítani nem tudtuk volna, másrészt a vidéken lakó szülők is jobbnak látták a zűrzavaros időkben gyermekeiket a családi körben visszatartani. E tanév végén határozták el a fenntartó testületek a felső leányiskolának fokozatosan leánygimnáziummá való átszervezését s a minisztérium jóváhagyásával az 1920. szept.-ben megnyílt a gimn. V. osztálya. Mind tömegesebben jelentkeznek az egyes osztályokba, úgyannyira, hogy az internátusi helyiségeket lassankint átalakítjuk, az osztályokat bővítjük, nagyobbítjuk, amennyire csak a körülmények megengedik. A sok szén- és járványszünet miatt ez években a tanulmányi eredmény kisebb a rendesnél, az anyagot kénytelenek vagyunk mindinkább összébb vonni, de az ambíció, intézetünk fejlődése iránti meleg érdeklődés nem csökken, sőt fokozódik napról-napra. A 15. évet az 1921. szept.-ben már 6 gimnáziumi osztállyal és 170 növendék
