X. kerületi kőbányai magy. kir. állami főgimnázium, Budapest, 1915

I. Néhány szó a földrajz tanításához

I.

Néhány szó a földrajz tanításához.

A földrajz feladata.

A földrajzot a középiskolákban napjainkig nem annyira képző ereje, hanem inkább anyagának, a nyújtott ismeretmennyiségnek gyakorlati értéke miatt tanították. Éppen ezért a tantervek alkotásánál mindig háttérbe szorult és a középiskolák felső tagozatában, ahol igazán lehetne tanítani, feladatát más tárgyakra (pl. a történelemre) ruházták. Ez is az előbbi dologgal függ össze s azzal, hogy az illetékes körök sohasem voltak tisztában magával a geográfiával s a geográfia újabb irányával, sem azzal a céllal, amelyet a geográfia számára a középiskolákban ki kell tűzni.

A földrajznak, mint akármelyik más tárgynak megvan a formális képző ereje és nevelő hatása. Ezt a legnagyobb gondolkozók s a legjobb pedagógusok mindig elismerték. (Kant: „Semmi sem alkalmasabb a józan ész fejlesztésére, mint a geográfia“.) Igen megfelelő az ismerés, a gondolkodás, a képzelet s az emlékezet, egyszóval az értelem kifejlesztésére és erősítésére. Azonkívül a nyújtott anyag a magasabb érzelmek, nevezetesen az értelmi és az esztétikai érzelmek felkeltésére is kiválóan alkalmas. A gazdasági vonatkozások pedig erősen fejlesztik a közösség erejében rejlő értéket s ezzel az államhoz, illetőleg nálunk a hazához való ragaszkodást. Mi sem természetesebb, hogy a hazaszeretetett nem puszta szavakból, de reális, való tényekből csoportosított érvekkel ébreszti, fejleszti s fokozza.

Összehasonlító vonatkozásaiban, segédtudományainak alkalmazásával a képzettársítást fejleszti. Herbert egyenesen asszociáló stúdiumnak nevezi. A mai földrajz ugyanis nem elégszik meg a tények, az alakulások egyszerű leírásával, ismertetésével vagy megnevezésével, mindenütt oksági kapcsolatok megteremtésén fáradozik. Keresi az események okait, keresi a jelenségek következményeit,