X. kerületi kőbányai magy. kir. állami főgimnázium, Budapest, 1914
Köszönet és kérelem tanítványainkhoz! Egy kicsiny, szomszédos ország rávetette szemét Magyar- országnak és Ausztriának egyes területére, évek óta izgatta a terü- 1 etünkön lakó hasonló anyanyelvű lakosainkat. Külön nagy, hazafias egyesületet szerveztek, ez végezte az aknamunkát. Melyik állam tűrné el, hogy területi épsége ellen bárki megtorlatlanul izgasson; hogy trónja örökösének életére büntetlen törjenek ? Melyik állam nem követelte volna az‘ügy komoly megvizsgálását, az izgató egyesület feloszlatását, a bűnösök megbüntetését? Oroszország védelmébe vette a kis államot, hisz ez a kis állam csak eszköze volt. Németország, hatalmas szövetségesünk azonban résen állott a béke érdekében; majd leleplezte Oroszország kétszínű eljárását s azt, hogy Oroszországnak csak olyan béke kell, mely meghunyászkodásunkat, szégyenünket, végromlásunk kezdetét jelenti. Erre kiütött a régóta fenyegető, rettenetes világháború és dúl, viharzik már 10 hónap óta. Soknak közületek atyja, testvére vagy rokona, intézetünknek ‘is több tanára, több tanítványa, szolgája vesz részt benne. Kis körünkben is tapasztaljuk és érezzük, hogy k omoly időket élünk: a haza azt kívánja, hozzunk meg minden áldozatot, hogy megálljuk helyünket a népek viharzó csatájában- Azok, a kik katonák, most esetleg vérüket, életüket, azok, a kik itthon vannak, pénzüket, esetleg mindenüket kötelesek feláldozni érte Sok mindenféle felhívással, kéréssel fordultak az itthonlevők- höz, az iskola útján hozzátok is és ti minden alkalommal nemes szívre valló buzgósággal karoltátok fel az ügyet: gyűjtöttetek szederlevelet, pénzt a katonáknak, lábbadozó otthon céljaira, fémet a hadseregnek. Meghatva szemléltük nem egyszer, hogy a legszegényebb sorsúak is fáradsággal egybegyüjtött koronájukat, sokan közületek legkedvesebb játékaikat áldozták fel, hogy dicső katonáinknak örömet 1*
