X. kerületi kőbányai magy. kir. állami főgimnázium, Budapest, 1914

4

szerezzetek, vagy a haza szükségletének kielégítéséhez tehetségtek- hez képest hozzájáruljatok. Ép oly megható volt, a mikor szívetek nemes felhevülésében módot találtatok arra, hogy filléreiteket a lábbadozó vagy a vak katonák céljaira juttassátok.

És megfogadtátok a szót: szerényen, a közösség eszméje alatt jártatok el. Az igazi jótétemény irtózik a lármától, megtalálja jutalmát magában a cselekményben. A hazának adtátok, ez a tudat legyen a legnagyobb jutalmatok, és ez a tudat sarkalljon benneteket további áldozatokra; sőt ezt már kötelességteknek tartsátok,, mert még sok áldozatot kell hoznunk, sokat kell dolgoznunk mindannyiunknak, ha azt akarjuk, hogy szép hazánk megállja helyét.

Vegyünk példát hatalmas és szívós szövetségesünktől, a németektől. Ők hangyaszorgalommal, becsülettel dolgoznak, szeretik a rendet, tudnak engedelmeskedni, összetartanak, nem riadnak vissza semmiféle áldozattól: ezért oly hatalmasak. A polgárok többségének tulajdonságai adják meg az államnak jellegét. Minél több egyes polgár rendszerető, becsületes, munkás, takarékos, tanult, annál hatalmasabb és gazdagabb az ország.

Ragadjatok meg azért minden alkalmat, hogy e tekintetben tökéletesítsétek magatokat, mert csak - így váltok a magyar társadalom, a magyar haza hasznos és derék tagjaivá.

Az elismeréssel együtt egy kérést akarunk ez alkalommal hozzátok intézni. Hisszük, hogy zsenge és fogékony szívetek hajlik, reá. A dolog fontos, fontosabb, mint első pillanatra hisszük.

Azt tanultuk, hogy senkit se gyűlöljünk. Ne is gyűlöljünk senkit, de okuljunk a múltból és ehhez képest cselekedjünk a jövőben. Azt hallottuk a múltban, hogy a Nyugat mily művelt. Sokan mérték nélkül dicsőítették, az egekbe emelték. Most azt tapasztaljuk, hogy a művelt Nyugat kivetkőzik még emberiességéből is. Vagy kérdezzétek meg Franciaországból hazakerült társatokat, mily bánásmódban volt része, mennyit kellett tűrnie, míg hazajuthatott! Ezt a Nyugatot nem szabad pártolnunk, dicsőítenünk ! Ha elképzeljük vakságunkat a múltban, mennyi divatcikket, posztót és egyéb cikket hoztunk Francia- és Angolországból hazánkba, mennyi pénzünk vándorolt Francia-, Angol- és Olaszországba, valóban el kell ismernünk most, hogy nem jól cselekedtünk. Egy fillért sem szabad juttatnunk azoknak, a kik ellenségeinknek bizonyultak, vagy kétszínűek voltak irányunkban.

E tekintetben szolgálatot tehettek a hazának s ennek majdan ti élvezitek hasznát is. Véssétek jól szivetekbe: egy fillért se jut-