X. kerületi kőbányai magy. kir. állami főgimnázium, Budapest, 1911
I. Kőszeghy Pál
4 latában Kőszeghy irodalomtörténeti értékét akarja meghatározni. Szerinte Kőszeghy annak a fejlődési fokozatnak, amely Tinóditól Gyöngyösiig vezet, mintegy a közepén foglal helyet. Gagyhy Dénes, A Rákóczi-kor elbeszélő költészete. Bpest, 1904. 50—59 1. Egyszerű ismertetése, jobban mondva kivonata Thaly tanulmányának, s azt a látszatot kelti, mintha a szerző Kőszeghy t nem is olvasta volna; a Gyöngyösivel való összehasonlítás nem sikerűit, mert nem tárgyilagos. Bajza József, A kuruc elbeszélő-költészet ismertetése. Bpest, 1906. 18—23 1. Módszeres fejtegetést ad, de értékelései se nem tárgyilagosak, se nem tárgyszerűek. Birálatának szempontjai a klasz- szikus époszokra, de nem Kőszeghyre valók. Gombkötő Antal, Kőszeghy Pál Bercsényi házassága című művének irodalomtörténeti ismertetése. Lugos, 1907. A filológiai módszer híjával való ismertető munka. Bár időrendben legutolsó nem ismeri, vagy nem használja fel a Kőszeghy-irodaim at. Fejtegetései közűi kiemelendők: Zsuzsika és Mikes viszonya. Kőszeghy nyelvezete és verselése. Pintér Jenő nagy irodalomtörténetében (II., 293—295 1.) tömör irodalomtörténeti beállítását kapjuk Kőszeghynek. iV tárggyal való foglalkozás elveit, magát a módszert Riedl Frigyes egyetemi előadásaiból merítettem, különösen ami a korszellem rajzát illeti. De erre nézve a Kőszeghyvel való foglalkozásnak nélkülözhetetlen Thaly nagj^ munkája: A székesi gr. Bercsényi család. I—III. kötet, valamint az Archivum Rákóczianum I—X. kötetében az idevágó adatok, különösen Bercsényi levelei. A Kőszeghyvel foglalkozó irodalom nem valami gazdag. Ennek okát abban találjuk, hogy a költő értékelésében mint valami echo vissza-visszacseng Tinódi, Listi. Gyöngyösi. Ezek mellett pedig valami nagyobb érdeklődést nem igen kelthetett, annál kevésbbé, mert Bercsényi Házassága kéziratban, s két századon át mintegy lappangva, maradt reánk. II. A milieu (korszellem, bárok költészet). A Tátra flóráját csak a Tátrával, az Alföld faunáját csak az Alfölddel kapcsolatban vizsgálhatom. A környezetből kiszakítva, meddő lenne minden kísérletezés. A XVII. század emberét és munkáját ott találom a XYII. század talajába gyökerezve, ebből a talajból szívja életerejét ezer meg ezer finom szálon. Meghamisítom, elhervasztom az életet, ha megfosztom feltételeitől. A XVII. század a renaissance és az antireformáció folytatása, van benne valami a reformációból is, oly formán, miként az oltott rózsában változik, alakul az eredeti virág levélfodraiban, színárnyalatában, de azért mégis meghatározhatjuk, mi benne a ' régi, mi az új, A XVII. század második felének társadalmi formája, képzőművészeti és irodalmi iránya, az egyéni élet jellegzetes meg
