Amerikai Magyar Újság, 2010 (46. évfolyam, 1-8. szám)
2010-03-01 / 3. szám
2010. március AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 21 MAGYAR TÁJAK MAGYAR TÖRTÉNELEM Középkori templom Zsujtán Ludwig Emil Zsujta a szlovák államhatár közelében, a Miskolcról Kassára vezető 3-as főúttól nyolc kilométerre keletre található. Évezredeken át a Hemád- völgyi ősi kereskedelmi útvonal kapcsolta össze a Duna-medencét a Visztula síkságával, a Balti-ten- ger-mellékkel. Tőlünk nézve borostyánútnak, lengyel területen budai útnak nevezték, élénk áruforgalma minden korban hatott a környékén lévő települések fejlődésére. A középkori Magyar Királyság fénykorában, a XIV. és XV. században az árumegállító joggal felruházott Kassa polgárai a korabeli nyugati városokéhoz fogható gazdasági és kulturális színvonalon éltek, akkori építkezéseik „divatja” kisebb-nagyobb mértékben számos abaúji település templomain felismerhető. Az egykori megyeszékhelyétől alig harminc kilométerre lévő Zsujta egyházát is ekkor építették. Zsujta neve az 1219. évi Váradi regestrumban bukkan fel először, mégpedig egy gyilkossági ügy kapcsán: a zsujtai Reynold - Reynold de villa Sucta - gönci illetőségű embereket vádolt be a fia megöléséért. Nem ismerjük a per kimenetelét, legközelebb 1295-ben hallunk a településről, amikor határát a három szomszédos Németi községével egy időben írják le. Bizonyosan királyi birtok volt a XII. század végéig Abaújvár szomszédságában, majd a tatárjárás évszázadában került magántulajdonba. Az 1200-as évek végén János gönci várnagy volt Zsujta földesura. Újabb erőszakosságról értesülhetünk a XIV. század elején, amikor a bárcai Edus úr szerviense, Copoz - Kopasz? - lerombolta a falut. Neve nem szerepel az abaúji egyházas helyek sorában az 1332 és 1335 közötti pápai tizedjegyzékben. Egy levélben 1550-ben olvasható Swyjtaként, ami kiejtve már a mai Zsujtának felel meg, a szó jelentése bizonytalan. Középkori birtokosai a Szécsi, Vendégi és Bor családok voltak, a XVI. századtól kisnemesi famíliák, köztük a Pukyak és a Karsák voltak a földesurai. A községen át kanyargó gönci országút szélén, a Hemádba igyekvő Csenkő-patakra lejtő dombon találjuk Zsujta református templomát. Régészeti kutatása és részletesebb ismertetése híján a műemlékjegyzék szűkszavú közlésére hagyatkozhatnánk - gótikus, épült a XV. században, barokk formában átépítve a látottak azonban ennél többet elárulnak. Egyhajós épület, nyugati oldalán zömök harangtoronnyal és keletek tengelyű szentéllyel, amely falvastagságnyival keskenyebb a hajónál, négyszög alakú, egyenes záródású. Korai stílusú csúcsíves ablakok figyelhetők meg a hajó déli oldalán és a szentély keleti falán, a szentély északi oldalához kapcsolódó sekrestyén nyíló ablak ugyancsak középkori. Ez utóbbi az 1400-as években is készülhetett, a templom alaprajza és részletei azonban egy évszázaddal korábbi formát mutatnak a „hivatalos” XV. századinál, s a Kassa vidékén gyakori, XIV. századi falusi egyházakkal rokonítják a zsujtai templomot. Belseje és berendezése újkori, megfelel a XVIII. és XIX. század ízlésének. Szép formájú turulmadaras emlékmű őrzi az első világháború zsujtai hőseinek emlékét a templom mellett. A község két szabadságharcos hírességgel is büszkélkedhet: a Puky családból származik a komáromi erőd 1849. évi kormánybiztosa; Karsa Ferenc honvéd hadnagy Görgey Artúr parancsőrtisztjeként vett részt a téli és a tavaszi hadjáratban, 1849. május 21-én az elsők között jutott föl az ostromlott Budavár falára. Zsujtai szülőházát 1989 óta emléktábla jelöli. A község gyorskocsiállomás - forspont - volt az 1800-as évek első felében lóváltó hellyel és fogadóval, majd vasúti állomás az 1909. szeptember 30-án felavatott Szerencs-Hidasnémeti vonalon. A nyíregyházi és a kassai fővonalakat összekötő 50 kilométeres mellékvonalat százévi szolgálat után, 2009. december 13-án szüntette meg a Bajnai- kormány, feleslegessé téve a nemrég felújított, száz méter hosszú Hemád-hidat is. Hadd vonatozzanak kerülővel, hadd buszozzanak mostantól a zsujtaiak, úgyis már csak 170-en laknak a száz éve még 470 lelkes faluban... Mno *** Mi a magyar? MN - Az országgyűlés hétköznapi tárgyalásai már untatni kezdik költőnket. Panaszkodik, hogy a beszédek hallgatása bosszantóan hat az idegeire, mint a lúgozó kád lassú csöpögése. Némelykor pedig mintha kalapáccsal vernék a fejét. Hovato
