Amerikai Magyar Újság, 2010 (46. évfolyam, 1-8. szám)
2010-03-01 / 3. szám
22 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2010. március vább mindig elcsipegetett a képviselőháznak szánt idejéből. A végén már csak déli harangszókor kezdett bejárni, mint a sokáig alvó mágnások. Korán csak akkor jött, ha beszédet akart tartani, amely esetben hátra tett kezekkel a folyosón járkálva gondolta ki mondandóját. Elfogultság nélkül beszélt, a lámpalázat nem ösmerte, közbeszólások nem zavarták, s egy-egy jóízű élcet oly komoly arccal tudott elmondani, mint senki más a Házban, mert Eötvös Károly, akit szintén képessé tett a gondviselés, hogy a humor pompájával ékesíthesse fel beszédjeit, maga is kacag, mikor a Házat kacagtatja - dőzsöl, pezsgőzik, mikor pezsgőztet a Házban. Ha nem volt szándéka beszélni, röviden bánt el a kínálkozó mulatságokkal. Megkereste az írói karzaton a Hon valamelyik munkatársát (amennyiben ösmerte), és átadta neki a regényfolytatás kéziratát, amit még reggeli előtt írt meg otthon, aztán leült a jobbközépre (nem messze Tiszától), s nyugton maradt egy félóráig, hallgatva a beszédeket, vagy legalább úgy tett, mintha hallgatná. Lelke azonban ki tudja, hol barangolt. Ha szavazás volt közben, ő is felállt együtt azzal a bizonyos erdővel, és csak utólagosan kérdezte meg valamelyik szomszédjától: Mire is szavaztunk, kérlek? A folyosón most már ritkábban járt, nem tudta lelkére venni a sok időpocsékolást, mely ott űzetik, de ha leült, hamar elunta magát. A 73-iki kolera óta mindig egy kis konyakoskulacsot hordott a nadrágja zsebében, abból húzott egyet, s boldog volt, ha név szerinti szavazások küszöbén, melyek rendesen az ülések végére szoktak maradni, úgy megszökhetett, hogy a szemfüles wippek észre ne vegyék. Felette tisztelt és rokonszenves alak volt a képviselők körébe. Mindaz kijárt neki, ami a miniszterelnöknek. [...] Különben zárkózott és tartózkodó volt, soha senkinek nem beszélt a benső dolgairól, holott a külső élményeit szerette apró anekdotákká kihegyezni. Valódi érzéseit, bánatát, keserűségét, megalázódásait nem közölte senkivel. Magába zárta, mint a dió a gerezdjeit. Csakhogy az ő páncélja nem olyan csontszerü héjból képződött, mint a dióé, hanem napsugaras móká- zásból. Mindig tréfásan beszélt, úgyszólván pajkoskodva és a felületen röpködve. Mindenki szerette, nem volt egy ellensége se - de az igazi barátság melegségét se élvezte sohasem. Tiszához legjobban ragaszkodott, de lelkét őelőtte se tárta ki, bizalmas közlést őelőtte se tett. A sebeket, melyeket az élet harcában kapott, némán viselte. Jobb ember, szelídebb ember nála a politikai deszkákon talán sohasem fordult meg. Nyilatkozataiban óvatos, senkit se kicsinylő. Rosszat nem mond senkiről. Nem kíváncsi. Ha valamit hallott, nem adta tovább. Még csipkelődni sem szokott, ami pedig a szellemes emberek elválhatatlan tulajdonsága. Nem felejtette el ugyan szellemét, se nem is fitogtatta azt. (Mikszáth Kálmán: Jókai Mór élete és kora, 1907) HAMILTQNI MAGYAR CSERKÉSZEK BETLEHEMEZÉSE A betlehemezés karácsonyhoz kötődő, magyar népszokás. A hamiltoni cserkészeknél már évek óta hagyomány, hogy karácsony előtt a fiatalok előadják ezt a népi játékot. Ez idén sem történhetett másképp. Miután Lisa néni kiosztotta a szerepeket, a vezetők és szülök segítségével mindenki sikeresen felkészült. Több helyre is kaptunk meghívást. A Hamiltoni Magyar Iskolán, a görög-katolikus és a Szt. István Római Katolikus templomon kívül sok háznál is előadtuk a játékot, a háziak pedig mindenhol finomságokkal vártak minket. A párbeszédek között énekeltünk és verseket is szavaltunk. A háziak nagyon meglepődtek és elcsodálkoztak, amikor a legkisebbek gyönyörűen és hibátlanul mondták el karácsonyi és újévi köszöntőiket. A nagyobbak Miskolczy Kálmán Magyar karácsony című versét adták elő. Véleményem szerint, a betlehemezés nagyon jó alkalom volt a kicsik és nagyok számára egyaránt, hogy rájöjjenek, a karácsony nem csak az ajándékokról és a finom ételekről szól. Valójában nem ezeket, a dolgokat ünnepeljük, hanem Jézus Krisztus születését és a szeretetet. Ezzel az előadással pedig örömöt, karácsonyi hangulatot és szeretetet vittünk a házakba. Kanalas Miklós, cserkész, 27. számú Kaszap István cserkészcsapat KMCSSZ SAJTÓTÁJÉKOZTATÓ Az előző számunk 13. oldalán levő gyászjelentésben hibát követtünk el. Helyes szöveg: Az elhunytat Mantuában a Westlawn temetőben helyezték örök nyugalomra.
