BALTIMORE-I ÉRTESÍTŐ (1964 júniustól, 1988 februárig) - AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ (1988 márciustól, 1995 májusig) - AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG - (1995 júniusától, 2005 decemberig)

A LAP SZÜLETÉSE:

„A Baltimore-ban kiadott Amerikai Magyar Értesítő 1964 júniusában indult Baltimore-i Értesítő néven, mint a helyi magyar egyesület tájékoztatója. 1975-ben nevet változtatott és át alakult rendszeres havi lappá. Szerkesztője kezdettől fogva Soós József és főmunkatársa Stirling György. Egy ideig főmunkatárs volt Stolmár G. Ilona is. Szerzői közé tartozott és tartozik Az említetteken kívül Domokos Sándor, Flórián Tibor, Haraszti Endre, Wass Albert, Dabas Rezső, Krupa Sándor, Nánay Endre és Szentmiklósy Éles Géza. Rendszeresen közli a Stirling által szerkesztett és kiadott Független Magyar Hírszolgálat híreit Állandó rovatai közül igen hasznos a „Magyar tájak - Magyar történelem”, amelyben értékes történeti és honismereti tájékoztató munkát végez. 1995 végével a baltimore-i lap ismét nevet változtatott, Baltimore-i Értesítő és Amerikai Magyar Értesítő után immár mint Amerikai Magyar Újság jelenik meg, változatlan szerkesztőségi összetételben. (...) Jellemében erősen politikai orgánum, amely legtöbb amerikai laptársától eltérően fontos feladatot lát az olvasók politikai befolyásolásában és a polémiában.”

(Borbándi Gyula: Emigráció és Magyarország /1996/ 171-72 oldal, és A magyar Emigráció Életrajza /1985/ 325. oldal.) P. O. Box 7416, Baltimore, MD 21227-0416

AZ AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG RÖVID TÖRTÉNETE

Az 56-os foradalom után, ahogy a menekültek érkeztek Baltimore-ba, az öreg amerikásokból és a DP-sekből, egy ad hoc bizottság alakult a menekültek felkarolására. Közöttük volt egy fiatal pap is, aki a rendjénél kapott elhelyezést. Havonta egyszer misét mutatott be. A mise után a fent említett bizottság vezetője előadást tartott az új jövevényeknek (katolikusoknak, s nem katolikusoknak egyaránt), ismertette az amerikai szokásokat, életformát. Pár év múlva a rend, a székházat eladta, a papot Kanadába helyezték. Megszűntek az összejövetelek. Majd kérésünkre a helyi püspökség talált egy magyar papot, szintén 56-os menekült, Pennsylvániában egy katolikus egyetemen tanított, aki vállalta a havi egy szentmisét. Jó másfél órai autóút, télen, nyáron. Az ún. Old Katedrálisban du. egy órakor gyűltünk össze. Sajnos helyiség, ahol mise után összejöhettünk volna nem volt.

A katedrális ami amerika első katolikus katedrálisa az USA-ban, román stílusú. A misék végével kint az oszlopok között csoportokba verődve álldogáltunk és beszélgettünk, nyáron a nagy melegben, télen a nagy hidegben, sokszor órákon át. Mindenkinek az volt a véleménye, hogy kellene egy helyiség ahol mise után összejöhetnénk. A beszélgetésekből azt vettem ki, hogy szükség volna egy szervezetre, mindenki örülne, ha lenne egy terem, ahol előadásokat tarthatnánk. Beszélgetéseket tett követte: felhívtam 10-15 személyt, az ún. „felsőtízezer” tagjait, kérdezve, ha alakítanánk egy egyesületet és felkérnék, vagy megválasztanák, vállalna-e vezetői szerepet. Szinte mindenki igent mondott. Júniusban, egy körtelefon után dr. Bartalos Mihály orvos - 56-os menekült -, lakásán gyűltünk össze. A résztvevők engem bíztak meg az egyesület megszervezésével, melyet azzal fogadtam el, hogy rendszeresen kiadunk egy havi tagtájékoztatót, postafiók címmel működünk és bankszámlát nyitunk. Kérésemet elfogadták. A lapot sorszámozva ÉRTESÍTŐ, illetve BALTIMORI ÉRTESÍTŐ névvel adtuk ki.

Kezdetben mindössze egy lap volt, mellyel értesítettük a Baltimore és környékén élő magyarságot a havi összejövetelekről, a magyar mise időpontjáról. Közölte a részletes műsort s ki miről fog előadást tartani, beszámolt a háziasszonyok munkájáról, a tagdíj és adományok bevételeiről, a tánccsoport és a hétvégi magyar iskola működéséről, a tagság életéről: születés, halálozás, házasság és a nyári utazásaikról, szabadságaikról, valamint az előző havi összejövetel eseményeiről.

Soha nem gondoltuk, hogy a pár oldalas kiadványból újság lesz. Később bővült az oldalszám, ekkor már emigráns magyar lapokból híreket ollóztunk ki. Ahogy az oldalak száma növekedett, át vettünk cikkeket is, majd jelentkeztek írók, újságírók s közöltük írásaikat. Megküldtük különböző magyar egyesületeknek, s így kezdett ismertté válni és teijedni.

A 40 év alatt ismertté vált szinte mindegyik kontinensen. Jelenleg 810 név szerepel a címlistánkon, többségében az Egyesült Államokból, Kanadából és Európából, beleértve a Kárpát¬medencét is. (Jelenleg 350 előfizetőnk van.) De voltak Dél-Amerikából és Ausztriából is olvasók. A címlistánk a 40 év alatt legalább háromszor kicserélődött. Elhunytak, Magyarországra költöztek, lemondták a lapot, majd újak jöttek. A lapot küldjük - az anyagiaktól függően - nem csak az előfizetőknek, az idős, kisnyugdíjas, anyagi nehézséggel közködő sorstársainknak is akik ezt kérik, díjtalanul.

A lap soha nem kapott állami vagy alapítványi támogatást Az első tizenegy évben az egyesület tartotta fenn. Utána előfiztésből és az előfizetők plusz-támogatásából tartotta fenn magát a lap. Idézve a magyar közmondást: „Addig nyújtózkodtunk, ameddig a takarónk ért”. Ha kevés volt a bevétel, kevesebb díjtalan példányt küldtünk ki. A karácsonyi számhoz mindig csatoltunk egy „kéregető” levelet, melyre össze-össze jött/jön párezer dollár s ebből fedeztük/fedezzük az évvégi deficitet. A munkatársak, cikkírók, de a szerkesztő-kiadónk sem kapott fizetést, illetve tiszteletdíjat

Díjtalanul küldjük rendszeresen az Országos Széchenyi Könyvtárnak, a Lakiteleki Emigrációs Gyűjteménynek, a szegedi Somogyi Könyvtár Vasvári-gyűjteményének, több vidéki város könyvtárának és művelődési házának, továbbá az Elnöki Hivatalnak, a Fidesz frakciónak, de küldjük a müncheni Ugraisches Institut E. V. részére is. Felváltva 8-10 országgyűlési képviselőnek, jobbközép politikusnak. A tisztelet- és cserepéldányok mellett voltak előfizetők — igaz kevesen - Dél-Amerikából és Ausztráliából is. Magyarországi olvasóinknak többségében amerikai rokonaik fizetnek elő. Előfizetőnk volt a Kádár-kormány washingtoni nagykövetsége is.

(Érdeklődők a lapot megtalálhatják Budapesten az Országos Széchenyi Könyvtár Gyarapítási Osztályán, ahová még a rendszerváltás előtt is küldtük, akkor még úgy hívták, hogy ZA osztály /Zárolt Anyag Osztály/).

Cserekapcsolatban voltunk/vagyunk a legtöbb emigráns sajtótermékkel. (Az X-el jelöltek megszűntek) Többek közt: az USA-ban: xKatolikus Magyarok Vasárnapja, xÚj Világ, Califomiai Magyarság, xFigyelő. Amerikai Magyar Szó - Híd, xWashingtoni Krónika, xA Hét, Bajtársi Levél (a M. Kir. Csendőrök Lapja). xBajtársi Híradó, Figyelő Postája.

Kanadában: a torontói Magyar Élet, Amerikai-Kanadai Magyarság, Hadak Útján, xAmerikai- Kanada’ Magyar Élet, xToborzó, Új Toborzó. Nyugati Magyarság.

Európában: Életünk, Nemzetőr, xDuna Tudósító, xBécsi Magyar Hírlap. Bécs. Napló.

A tengeren túlról: xMagyar Hírlap (Argentína), xCaribi Újság (Venezuela), Magyar Élet (Ausztrália), Argentínai Magyar Hírlap.(Buenos Aires)

Borbándi Gyula által említetteken kívül a lap negyven éves fennállása alatt további munkatársak, cikkírók voltak: (+-tel jelöltek már elhunytak) +Dr. Béky Zoltán ref. püspök az Amerikai Magyar Szövetség elnöke (Washington) +dr. Bakó Elemér és +dr. Wágner Ferenc, a Library of Congress munkatársai. Cúth János író, újságíró, a Kanadai Magyarság fomunkatársa (Torontó). +v. Dálnoki Veres Lajos vezérezredes. +T. Dombrády Oóra író. +v. Endrey Antal író, újságíró lapszerkesztő/kiadó (Ausztrália. +v. Erdélyi István író, újságíró. +Eszterhás István újságíró a Katolikus Magyarok Vasárnapja volt főszerkesztője. Faggyas Katalin újságíró (Budapest). +Fáy István újságíró, a Kanadai-Amerikai Magyarság munkatársa (Kanada). Filippi István újságíró (Németország). +Ft. Fűzér Júlián, OFM- +Gábor Áron író, újságíró (Németország). Gereben István közíró. Haas György újságíró, a Szabad Európa Rádió munkatársa (München). Hábel György mérnök, író, (Budapest). Helcz Tibor, a Volt Politikai Foglyok Szövetsége elnöke. +Horváth Elek közíró. +Dr. Irányi László, a külföldi magyar katolikusok püspöke /Washington). Ft. Kiss G. Barnabás, OFM. a Katolikus Magyarok Vasárnapja volt főszerkesztője, a detroiti magyarok lelkipásztora. Kasza Lajos író. +Dr. Kollarits Béla újságíró, volt főmunkatárs. +Könnyü László, író. költő, újságíró. +Kovács Imre politikus, a Szabad Európa Rádió munkatársa. +Kubinyi Ferenc író, újságíró, (Budapest). +Ft Lajossy Sándor író, költő (London). Dr. Lengyel Alfonz, archeológus. +Nyirády-Szabó Imre újságíró. +Nyisztor Zoltán író, újságíró. Pásztor László közíró, az Amerikai Magyarok Országos Szövetsége elnöke. +Pongrátz Gergely, a Corvinköz parancsnoka. +Dr. Pogány András közíró. +Ruttkay Arnold író, újságíró (Ausztrália). +Somogyi Ferenc, a clevelandi Árpád akadémia elnöke. +Szakáts Erzsébet újságíró (Németország). +Fr. Széné László közíró. +Szeredás Jenő közíró, festőművész. +Szitnyai Zoltán író, újságíró. +Tollas Tibor író, költő a Nemzetőr című lap főszerkesztője. +Dr. Varga László ügyvéd, író, országgyűlési képviselő, lapunk jogtanácsosa. +Völgyi Gyula, az Amerikai Magyar Szövetség fötitkára.(A felsorolás nem teljes. További 10-15, az emigrációban ismert írók, újság-rók írásait is közöltük rendszeresen, vagy esetenként)

Jelenlegi munkatársak:

Soós Géza újságíró, (Balassagyarmat). Dr. Hasznos Miklós újságíró, volt országgyűlési képviselő (Budapest). Saáry Éva író, költő festőművész (Svájc). Harmath István, dr. Csiby Éva, Tatár Etelka, újságírók a Kanadai Magyarság munkatársai. Dr. Tápay Miklós orvos, író. Ft. dr. Miskolczy Kálmán, Sch. P., író, költő. Martin János újságíró. Gábler Antal író, költő. Panajothné László Márta, költő. Sárközyné Németh Piroska költő (Svájc). Kaprinyákné Bodnár Szerénke költő. Viharos Viktor költő, köziró.

Az internetes világhálónak köszönhetően (az amerikai szokásoknak megfelelően, a szerző és a forrás megjelölésével) rendszeresen vagy esetenként átveszünk Különböző magyar hírportálokból, honlapokból híreket, cikkeket s egyéb közleményeket: MTI. HírTv. MTV.hu, Radiohu, Magyar Nemzet Új Ember. Magyar Kurír, Heti Válasz Fidesz.hu. Gondola.hu. stb.

Kelt, Baltimore-ban, 2006 nyarán Soós József kiadó/főszerkesztő