Amerikai Magyar Újság, 2010 (46. évfolyam, 1-8. szám)
2010-03-01 / 3. szám
18 mászónak? A., puputeve, B., kondorkeselyű, C., áspiskígyó.” Hogy ezzel a módszerrel mennyit keresnek a kereskedelmi tévék, én nem tudom... mno A. Jászó Anna Anyanyelvűnk Szemináriumi dolgozatokat javítottam a közelmúltban, verselemzéseket. Az egyikben ezt olvastam: axiomatikus tény, hogy a versben a lírai én azonos a vén cigánnyal. (Vörösmarty A vén cigány című verséről volt szó, csak most a gyerekeket úgy idomítják a középiskolában, hogy a verselemzésben ne mondjanak költőt, hanem lírai ént.) Nem ezzel volt bajom, hanem az axiomatikussal, valahogy kirítt az egész dolgozatból. Mi az, hogy axiomatikus? - kérdeztem. Nem tudom - hangzott a válasz. Akkor miért írta le? - kérdeztem. Az internetről szedtem le, olyan jól hangzott — felelte a leányzó. Elmondtam neki, hogy az axióma alapigazság, olyan tudományos alaptétel, amely nem szorul bizonyításra (tanulhatta matematikaórán), az axiomatikus olyan tény, amely nem szorul magyarázatra, igazolásra. Végül is a szó a jelentését tekintve helyén volt, igaz, feleslegesen, kirítt környezetéből, afféle csiricsáré függőként, hamis ékszerként. Egyébként a kislány ráérzett korunk tudományosnak nevezett stílusára, melynek receptje a következő: miután leírtad a szövegedet, nézd át, s cseréld le a szavak felét idegen szavakra. Nem baj, ha nem értik. Az sem baj, ha te sem érted. Az ilyen szót a vendéghaj mintájára nevezhetjük vendégszónak: mindkettő mutatós, de hamis. Ilyen „vendégszó” a manapság gyakran előforduló fizikális, fizikálisán. Flancosnak tűnő idegen szó, „emeli” a riporter vagy a tanulmányíró stílusát, de használatával van némi gond. Idézek egy példát egy tanulmányból (Catullus verseiről van szó): „A 7. carmenben a csókok számát a magnus numerus jelöli, de a csókok nem is jelennek meg fizikálisán, Catullus itt már nem számolja azokat.” Valami olyasmit akart írni a szerző, hogy a csókok ebben a versben nem jelennek meg valóságosan, csak emlegetik, de nem produkálják őket, mint az előző, 5. carmenben. A fizikális eredeti jelentése: ’fizikával kapcsolatos, a fizikára tartozó, rá jellemző’. A németből került át a magyarba, németül physikalisch, a jelentése ugyanaz. Összekeveredett a fizikai szavunk jelentésével, a fizikai jelentése: 1. testi kétkezi, például fizikai munka; 2. természeti, világias, tárgyi, érzékelhető. Aki fizikai valóságában van jelen valahol, az érzékelhető valóságában van jelen. A csókok nem is jelennek meg fizikai valóságukban - írhatta volna a tudóskodó szerző, de talán az is elég lett volna, hogy „a csókok nem is jelennek meg”. Aki megjelenik, az ott van, a fizikai valóság hozzátétel felesleges szószaporítás, pleonaz- mus. A fizikális pedig a szó értelmetlen megnyújtása. Persze ami hosszabb, az szebb, az tudományosabb. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy nyugodtan írhatta volna a „Catullus itt már nem is számolja azokat” helyett, hogy „nem is számolja őket”. A tudományoskodó stílushoz manapság hozzátartozik az azokat használata az őket helyett, sőt gyakran a tárgyas személyragban már meglévő tárgyat is kiteszik, az indoeurópai nyelvek szerkezetének megfelelően, például: lehet, hogy ő akarta kiválasztani azt, elég volna ennyi: lehet, hogy ő akarta kiválasztani. Ez nagyobb baj, mint a fizikális helytelen és felesleges használata, mert a magyar nyelv szerkezetét rombolja.) Kazinczy azt írta, hogy fertelmes hosszúságú szavaink farkát le kell vágni. Le is vágott néhányat. Mostanában rendre nyújtják némelyek szavainkat, mennél hosszabb, mennél érthetetlenebb, annál fennköltebb, annál tudományosabb. Szerencsétlen diákok nem tehetnek erről, azok a hibásak, akik efféle mintákat produkálnak. Nem mellékes melléklet. Tizenhárom éves fiúka mesélte a következő viccet. Jézus kérdezé: mondjátok, ki vagyok én? S ők felelék: Te vagy életünk eszkatológiai manifesztációja, a karizma, melyben interperszonális kapcsolataink legvégső szignifikációja tárul fel előttünk. S Jézus kérdezé: mi van? (mno) 2010. március HALOTTAK Most már az ő életük élem, ezer karjukkal nyúlnak értem, nem kell a temetőbe mennem, a halál itt csírázik bennem. Emlékeim is eltűnőben szertefoszlanák az időben. Mikor már engem lombok fednek, átalakulnak fellegeknek. Saáry Éva AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG
