Amerikai Magyar Újság, 2010 (46. évfolyam, 1-8. szám)
2010-03-01 / 3. szám
2010. március AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG annyi gyermek születik, mint a házasságon kívüli kapcsolatokban. De azért is, mert a jövő egészséges, életképes, felelős honpolgárként élni képes új nemzedékei felnevelésének a családon kívül ma sincs igazán alkalmas tere és kerete.” Magyar Kurír Új magyar “internacionálé ” Felséges érzések pírja szívekbe varázsolja a tavaszt mégis folytogat a szellő az idegen ég alatt Ezüstös-vándorló holdfény maradj örökre velünk, hogy élvezzük a tavaszt mert az élet mostohán ravasz Bujdosó Vazul: A talpraállás internacionáléja 2010 Föl, föl Te kisemmizett ország, Föl, föl Te szenvedő Hazám! A jobboldal napjai jönnek, Gyurcsányéknak vége már! A múltat végképp eltörölni Büszke népünk, Te légy velünk! A Föld lesz ujjongástól hangos, Komcsik nélkül felemelkedünk. Ez a harc lesz a végső, Eggyéforrva, tőzön át, És újra szabaddá lesz Holnapra szép Hazánk. Védelmezőnk nincs e világon: Csak magunkra vagyunk hagyva. Az ország kincse szerteszórva, Vesszen, ki ezt folytatja! Pusztuljon ez a rablóbanda, Megalkuvók mi nem vagyunk! A lángot szítsuk, rajta, rajta! Jobb jövőért küzdjünk magunk! Ez a harc lesz a végső, Eggyéforrva, tűzön át, És újra szabaddá lesz Holnapra szép Hazánk. * (A verset egyik előfizetőnk írta, kérésére közöljük.) Tavaszi holdfény Tavaszi holdfény ezüst színbe ragyog szerelmet küld és reményt ez a tündöklő égi malom Legyen az ég csillagokkal teli és felhőket ne lássunk soha lebegjen a szerelem szárnyain e bolondos, mámoros tavasz Kaprinyákné Bodnár Szerénke Gábler Antal: A fiatalok márciusa Már kórusban zúgta a nép, Hogy, „rabok legyünk vagy szabadok S a tömeg bátran ismételte... ha kell A Hazáért, én is meghalok. Ez volt a jelszó, ríjak szívében S Bécsben - tán a föld is magszakadt Az önkényuralom - érezte a veszélyt: Alkura nem sok idő maradt. Petőfi, Jókai - és Pest lázongott S elindult a magyar lavina: Kossuth Lajos verbuvált - s győzött, A fiatalok márciusa. A somfa-csonk A somfát fenn a bükkcserje alatt Télen kivágták, csak a csonk maradt. Aki fejszét fogott rá, bárki volt, Tavaszi aranyomtól megrabolt. A nap szeme keletről odalát, keresi a sárgavirágu fát. Nagy messzeségből egy madár suhan s nézi: tavalyi fája merre van? Néhány kört ír a puszta csonk körül s a hangja sír, mikor továbbrepül... Az a kegyetlen téli fejsze ölt: Egy aranyfolttal szegényebb a föld. Áprily Lajos 7
